A Honvédba átlopott Kocka volt gyerekként Budapest főpolgármesterének a kedvence.

Tarlós István

Kint voltam a legendás magyar-angolon, ötéves voltam, halványan emlékszem csak a meccsre, de azt tudom, hogy végig azzal nyaggattam apámat, az ülésen állva, ugrálva, hogy lássak valamit, mutassa meg, mikor van a labda Kocsisnál, aki a kedvencem volt, már akkor is Fradi-drukker lévén. Tudtam, hogy átlopták őt a Honvédba. És arra is emlékszem, hogy Czibor kiemelkedően játszott azon a meccsen. Puskást, Albertet, Vargát személyesen is ismertem. Maximálisan elismerem és nagyra tartom Puskás és Albert tudását, lenyűgöző pályafutását is, talán még azt is aláírom, hogy az ő pályafutásuk sikeresebb, teljesebb volt, mint a vetélytársaké, minden tiszteletet megérdemelnek. De Kocsis és Varga tudott valami olyasmit, ami megbabonázta az embereket. Mindkettőjükre jellemzők voltak a hihetetlen technikai bravúrok, az akrobatikus megoldások, amelyektől tátva maradt a szánk.

Az egykori magyar és brazil foci hatása alatt a technikás, latinos stílus lett a kedvencem. A legnagyobb traumák egyik a 2014-es VB brazil-német elődöntője, a 7-1-es német győzelem a brazilok otthonában. Csak az ’54-es VB-döntő magyar kudarcához tudom hasonlítani, meg esetleg ahhoz a meccshez, amelyen a Fradi 8-3-ra kikapott az Újpesttől. Szerencsére nem voltam kint, tévén sajnos láttam, és nem akartam hinni a szememnek. Valamikor a ’60-as évek elején volt egy 7-2-es zakó a Honvédtól is. De Marseille óta már nem nagyon húzom fel magam futballeredményen. Akkor azt hittem, ennél lejjebb nem süllyedhetünk, de sikerült. Ötven éve már… Talán a Dalnoki-féle Fradira és Nyilasira, Törőcsikre lehettünk még büszkék a ’70-es, ’80-as évekből, aztán semmi… A Fradi összeállítását sokáig fejből tudtam, még a fakóét is, ma talán négy játékost ismerek a kezdőcsapatból.

Hosszabbítás – NS nyomán