A Győri ETO-ba átigazoló Balázs beszélt távozásáról, valamint karrierjéről is.

Lovrencsics Balázs

Nekem az volt az álmom, hogy NB I-ben futballozhassak, és azon belül is a Ferencvárosban, az ország legnépszerűbb klubjában. Amikor vége lett az NB II-nek, és közölték velem, hogy hét nap múlva a Fradinál jelentkezzek edzésre, el se hittem, főleg hogy a testvérem már ott volt. Edzettem a csapattal, de nem gondoltam azt, hogy oda fognak venni véglegesen. Én azt hittem, hogy akkor jött el az ideje, hogy edzhetek a Ferencvárossal, de utána majd megint “Sorin” kezdem a bajnokságot. Aztán egyre több jel mutatott arra, hogy számítanak rám. Thomas Doll behívott, volt egy félórás meeting vele, Ralf Zumdickkal és Máté Csabával. Elmondták, hogy a Fradinál mit szoktak játszani, de nyilvánvaló volt, hogy nem kezdőcsatárnak visznek oda. Egy Böde Dánielt, Priskin Tamást senkinek sem kell bemutatni, mindkettejüket példaképemnek tekintem. Annyi szerencsém volt, hogy mivel Doll vitt oda, bízott bennem. Hogy éltem-e a bizalommal, mindenki döntse el maga! Annyi biztos, hogy amikor bajnoki meccsen pályára léptem a Ferencvárosban, akkor nem kapott ki a csapat.

Ha egy játékos posztjára igazolnak 2-3 embert, az nem esik neki jól, mert mindenki szeretne játszani. Az egészséges konkurenciának ugyanakkor meg kell lennie. Nem volt egyszerű, mert 4-5-en voltunk csatárok, de én akkor is azt éreztem, hogy Doll bízik bennem. A Fradinál eltöltött időszakom alatt volt két műtétem, valószínűleg ezért is kellettek az új igazolások. Így alakult, nem tudtam mit csinálni. Aztán jött az edzőváltás, amikor műtöttek. Az nagyon nem tett jót nekem. Ennek ellenére nagyon korrektül járt el velem a Ferencváros, hálával tartozom nekik, még akkor is hosszabbítottak velem, amikor keresztszalag-sérülésem volt. Rengeteget köszönhetek nekik, nem volna túl etikus, ha elkezdenék elégedetlenkedni.

Engem éppen kitoltak a műtőből, amikor láttam, hogy edzőváltás történt. Másnap mentem be először a Fradiba, akkor találkoztunk, és viccesen mondta, hogy siessek vissza, mert a testvéremnek szüksége van rám. Aztán végigcsináltam a rehabilitációt, utána pedig éreztem, hogy Rebrov nem nagyon szán nekem szerepet a Ferencvárosban, amivel szintén nincsen semmi baj, ez az élet rendje. Tudtam, hogy nem fogok nála sokat játszani. Ő úgy érkezett meg a Ferencvároshoz, hogy már tudta mindenkiről, hogy ki kicsoda, feltérképezte az játékosok adottságait. Úgy jött ide, hogy nem szán nekem szerepet a Fradiban. Megvoltak az ő elképzelései. Egyszer beszéltünk: válogatott szünetben volt az ifivel egy edzőmeccs, ott nem játszottam, és mondta, hogy magas volt a pulzusom edzésen, nem akart kockáztatni. Azt tanácsolta, hogy keressünk egy kölcsön-csapatot nekem, ahol fel tudom építeni magam, mert a Ferencvárosban nem tud annyi mérkőzést adni, hogy újra összeszedjem magam.

A csatárt a gól minősíti, így lehettem volna jobb is. Nem vagyok viszont szomorú sem, mert a Ferencvárosban tudtam az első NB I-es gólomat megszerezni, így nem távozom rossz szájízzel. Tudtam, hogy előbb-utóbb el fog jönni ez a pillanat, jobb lett volna inkább utóbb, de meg kellett hozni ezt a döntést most nekem. Meglátjuk majd, hogy jól döntöttem-e. Az edzők leültek velem, és megkérdeztek engem, hogy hogy látom a saját helyzetem. Ez ugye senkinek nem volt jó, hogy edzek a csapattal, de nem tudok az edzés minden részében részt venni, mert már annyian voltunk a végén, hogy valakit ki kellett hagyni a bizonyos gyakorlatokból. Az esetek 80 százalékában én is ezek között a játékosok között voltam. Én elmondtam, hogy fél év van a szerződésemből, ezt nem feltétlenül szeretném kitölteni, mert hiába Ferencváros, a lelátón ülni folyamatosan nem kellemes egyik játékosnak sem. Egyeztettem a vezetőséggel is, abban állapodtunk meg, hogy ha bejelentkezik értem egy csapat, akkor elengednek a télen, ha nem, akkor nyáron. Azt hozzá kell tennem, hogy a Ferencváros vezetői nagyon korrektek voltak, most is kínáltak szerződést, de azt nem fogadtam el már.

Teljes interjú: Csakfoci