A nyáron visszavonuló Danival beszélgettek az UVSE elleni utánpótlás rangadón.

A Ferencvárost hat pont választotta el a tabellán szerdai ellenfelétől az egymás elleni mérkőzésük előtt, és nem is született meglepetés a végén. Varga Dánielnél először arról érdeklődtünk, milyen előjelekkel várta az UVSE-vel vívott meccset, és előzetes elképzeléseihez képest mi kapott vissza a saját csapatától.

Ahhoz képest, amit vártam, kevesebbet kaptam vissza. Egészen egyszerűen óriási a különbség általánosságban is a felnőtt és az utánpótlás szint között a sebességben, a gondolkodási sebességben, az elképzelések technikai és taktikai végrehajtásában is. Azt látom, hogy amiben nagyon nehezen tudunk fejlődni, az az iram diktálása közbeni jó játék, jó döntések hozatala, helyzetek észrevétele és kialakítása, visszasegítés. Ha vannak is pillanatok, nagyon hullámzó és még mindig sokkal több a hiba, mint a jó dolog. Nyilván ezt a mostani meccset alapul véve mondom. Összességében pedig látom a fejlődést, és bármennyire is nagy pofon és csalódás ez az eredmény a játékosoknak is, egyszerűen nincs más út, mint erősebbnek, dinamikusabbnak lenni, mert a mai vízilabda ezt megköveteli. Edzőként az a felelősségem, hogy olyan utat mutassak a játékosoknak, amire szükségük lesz, ha az OB I-be, a korosztályos válogatottba, esetleg később a felnőtt nemzeti csapatba kerülnek. Egyelőre ebben van még jelentős lemaradásunk az UVSE-hez képest.

Varga Dani felnőtt karrierje nagy részében a gondolkodó játékosok közé tartozott, akik a leginkább fejjel játsszák ezt a játékot, és edzői szemmel tekintenek erre a sportágra. Arról is érdeklődtünk nála, hogy amikor az előző nyáron munkába állt, mit gondolt feladata nehézségeiről, és több mint fél év elteltével milyen tapasztalatokat szerzett, mennyire gondolkodik most fordítva, játékos szemszögből.

Órában vagy percben nézve többet dolgozom, mint vízilabdásként, bár akkor sem a medencébe ugrással kezdődött az edzés, és nem a kimászással ért véget. Gondolkodó, a vízilabdával sokat foglalkozó játékosnak tartottam magamat régebben is. Ez edzőként nem hogy nincsen másként, hanem sokkal inkább így van. Mindig ott van bennem az, hogy ha most megnézek egy meccset, ha egy statisztikát kidolgozok, akkor több leszek, és ezzel tartozom, hiszen mások sem restek, és mások is dolgoznak. Az edzősködés egy 0-24-es dolog, de ez nem ért meglepetésként. A legnagyobb különbség talán, ami bevallom, meglepetésként ért, hogy óriási különbség van aközött, hogy valamit csinálunk, és esetleg edzésen jól hajtunk végre, és hogy azt a meccsen meg tudjuk-e valósítani. Nagyon zavaró körülmény az utánpótlás játékosaimnak, hogy egy mérkőzés elemei, játékvezető, szülő is van körülöttük. És az, hogy ott olyat is kérek, amit addig nem. Ezek közül van, amin nem tudunk változtatni, nekem pedig talán kicsit lassítanom kell. Ez így van a taktikai és a technikai elvárások tekintetében is. Nagyon hamar, az első pár hétben volt olyan visszajelzés saját magamnak, láttam a többieken, hogy hiába kérek valamit, ha az azt megelőző egy-két dolgot, a lépcsőket kihagyom, akkor nem fogják tudni megcsinálni. Tehát vissza kell lépnem egyet, kettőt, felépíteni, és úgy egymásra építeni a technikai és taktikai elemeket. Ez természetes, csak másképp alakult, mint ahogy előzetesen elvártam. Nem gondoltam, hogy ennyi idő, míg átmegy egy új dolog a gyakorlatba. Türelmesebbnek kell lennem, ez biztos.

Neki talán még furcsább lehetett a helyzet, mint Benedek Tibornak, hiszen ahogy Benedeknek, úgy Vargának is ez az első klubedzői idénye – tavaly ilyenkor még javában pólózott a később bajnok Fradiban -, viszont Tibor már kilencedik éve trénerkedik, a riói olimpián, 2016-ban pedig Varga Dani még játékosként volt ott a válogatottban, a nemzeti csapatban való szerepléstől 2017-ben vonult vissza, aminek kapcsán akkor egy nagyinterjút készítettünk vele. És hogy ifiben találkozik egymással két edző, két olimpiai bajnok? Na, ilyen helyzetet Dani sem tudott felidézni.

Eszembe jutott erről, hogy ilyen talán még nem volt. Nem hagyott érzelem nélkül, hogy nem csak, hogy egy olimpiai bajnok állt a másik oldalon, hanem, hogy pont Tibi volt az, hiszen együtt nyertünk olimpiát és világbajnokságot is. Plusz érzelmi töltetet adott ez a helyzet, de inkább érdekesség volt és büszkeséggel töltött el, mintsem, hogy ebből bármi több legyen. A csapatomra koncentráltam, és nem erre a sztorira, de ez kétségkívül egy kuriózum, és örülök, hogy a részese lehettem!

Bővebben az UVSE – Fradi utánpótlás mérkőzésről: Hosszabbítás