Bő két harmadon keresztül hadilábon álltunk a helyzeteink értékesítésével, utána viszont beindult a henger.

Férfi jégkorong, Erste Liga, középszakasz, 1. forduló
Ferencváros 3-2 (hu.) UTE
Harmadok: 0-1, 0-1, 2-0, 1-0
Gólok: Rafaj (Jászai, Roczanov), Tóth A. (Pavuk, Tóth Ri.), Switzer (Karmeniemi)

Maros (Arany)
Perrier, Jászai – Nagy G., Walls, Pavuk
Kärmeniemi, Sarcia – Tóth A., Switzer, Tóth Ri.
Hegyi, Lengyel – Dósa, Farkas, Rafaj
Hardi – Roczanov, Tóth G., Pozsár

A bemelegítésnél láthattuk az örök érvényű igazságot: erre a meccsre a “holtak” is feltámadnak. A mérkőzés előtt több betegről, sérültről szóltak a hírek, szinte mindenki vállalta közülük a játékot. Arany Gergely is beöltözött, de csak vészhelyzet esetére, a kapuban a Pesterzsébetből kettős igazolással nálunk is szereplő Maros Botond kezdett. A szurkolókon nem múlt semmi, a hazai lelátó szinte csordultig megtelt, remek hangulatban várták a fradisták a kezdést. Előbb azonban csapatkapitányunk, Nagy Gergő átvette a Bíró László vándorkupát, amit az alapszakasz megnyerésével érdemelt ki együttesünk. Majd Bácsi Péter és kisfia elvégezte az ünnepélyes korongbedobást és indulhatott is a játék!

Az első két harmad nagyjából hasonló mederben zajlott le, mindkétszer a lila-fehérek lőttek gólt a hatodik percben, előbb sima akcióból, majd emberelőnyből. Ezeken kívül is akadt egy-két helyzetük, de Maros és a védelem a helyén volt. Mi pedig igyekeztünk támadni, de a helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni, csak kapuvasig jutottunk. A különbséget a két játékrész között a kiállítások jelentették leginkább, az elsőben nem volt, a másodikban annál inkább, három itt, három ott. Mi büntetőt is lőhettünk, ám a sértett Switzer nem tudta a hálóba juttatni a pakkot.

A záró húsz percben aztán fordult a kocka. Bár itt is előbb a vasat zengettük meg, végre a gól is megérkezett. Egy “kevert” sor volt fent, harcosságukat pedig meg is koronázták, Roczanov lövése még kipattant Duschekről, Rafaj duplázása viszont átjutott rajta. Öt perccel a vége előtt pedig egyenlítettünk, fórban játszottuk ki szépen a védelmet, a mattot pedig Tóth Adrián lépte meg. Rámentünk a győzelemre is, végül nem sikerült a rendes játékidőben ezt elérnünk.

A hosszabbítást viszont emberelőnyben kezdhettük, hiába játszottuk jól a négy a három ellenit, végül három a háromban sikerült bevinnünk a győztes találatot, elpasszolták magukat az újpestiek, így jó helyzetben mentünk a kapura, a lövés után a kipattanót az érkező Switzernek pedig már csak az üresen tátongó ketrecbe kellett lőnie, amit meg is tett. Jöhetett az ünneplés, valahonnan még lila plüssmajom is került… Folytatás hétfőn, a Megyeri úton.

Fodor Szabolcs

Az első harmadban nem úgy játszottunk, ahogy elterveztük, elég indiszponáltak voltunk, nem mutatkozott meg az erényünk. Lehet még kicsit bennünk volt az öröm a Magyar Kupa bronzmérkőzése után. A második harmad már egy fokkal jobb volt, jöttek is a helyzetek, sajnos ezeket nem tudtuk belőni. A harmadik harmadban pedig már tudtuk azt játszani, ami ahhoz kell, hogy az ilyen meccseket megnyerjük. Óriási karaktert mutattunk, hogy vissza tudtunk jönni a meccsbe, ahogy harcoltunk és belehajszoltuk magunkat a győzelembe.