Geri az edzőtábor első hetéről számol be.

Galéria: péntek délutáni edzés @ FTC facebook

– Most, pénteken van egy hete, hogy itt vagyunk a törökországi edzőtáborban. Te személyesen hogy élted meg az elmúlt napokat?
– Minden úgy történik, ahogy elterveztük. Kemény felkészülési időszak van, nincs túl sok időnk, egy hét már el is ment, de még egyszer ennyi van arra, hogy a fizikális munkát el tudjuk végezni. Az edzőmeccsekkel a taktikát próbáljuk csiszolni, és az őszi szezon hibáit szeretnénk kijavítani. Erre a kemény munkára számítottam. Mindenki becsülettel dolgozik, az új játékosok is odateszik magukat, senki sem siránkozik, hogy már nem bírja. Ennek örülök, hiszen nagyon komoly célokért küzdünk.

– Két kemény, hajtós mérkőzésen vagyunk túl a román csapatok ellen, erőfelmérőnek milyenek voltak ezek a találkozók?
– Két különböző stílusú együttes ellen játszottunk, az első mérkőzésen az első félidőben nagyon letámadtak minket, így az ott kialakult hibákat észrevettük, például, hogy hogyan hozzuk ki a labdát, kinek milyen pozícióban kell lennie ebben a szituációban. A második mérkőzésen egy kicsit visszább állt az ellenfél, itt a labdatartást tudtuk gyakorolni, hogy hogyan építsük fel hátulról a támadásunkat. Persze ez azokra a félidőkre igaz, amiket én is a csapattal töltöttem, de minden szituációból tanulhattunk. Teljesen megszokott már, hogy napi kettőt edzünk, plusz a meccsek előtt is dolgozunk, de ezért vagyunk itt, hogy fizikálisan jól bírjuk majd a tavaszt. Jól érzem magam, odafigyelek a regenerálásra, az étkezésre, a pihenésre, tényleg minden momentumra. Egyedül annyi a negatívum, hogy hiányzik a családom. De most munka van, majd ha visszamegyünk, ők következnek.

– Sűrűn tartjátok a kapcsolatot innen is?
– Persze, amikor tudok, akkor videóhívást indítok haza, mert így láthatom a feleségem és a gyerekeket is. Ez megnyugtató, jó látni, hogy minden rendben van otthon, mosolygósak a fiúk, ez plusz erőt ad.

– Az egyik edzésen feltűnő volt, hogy nem csak a védelmet, hanem a pálya összes posztján lévő játékost elláttad tanácsokkal és meglátásokkal. Még akkor is, ha az egymás elleni játékban épp ellened volt. Ennyire ösztönösek ezek neked?
– Igen, szívesen fogadom én is a tanácsot akármelyik játékostól vagy edzőtől, hiszen senki sem tökéletes. Az én mondataimat főleg a fiataloknak szánom, mert próbálom azt a tapasztalatot átadni nekik, amim van. Szerető Krisztofer például szélső, és én is az vagyok, tehát tudom, mit kell azon a poszton csinálni. Sokszor van, amikor az egyszerűt kell választani, és egy visszapasszal a másik oldalon folytathatjuk az akciót, hiszen ha három ember van rajtad, akkor a másik oldalra nem jut annyi játékos. Ez ösztönös, mert nálam a csapat az első. Amikor hibázok, akkor magamban keresem a hibát, nem másban. Tükörbe nézek, utána megbeszéljük a társakkal, hogy mit csináltunk jól és rosszul. Szeretek segíteni a fiataloknak, főleg, hogy hátulról jobban látom a különböző helyzeteket. A mester is mindig azt hangsúlyozza, hogy a kommunikáció nagyon fontos. Mindenki értelmes játékos, nagy potenciállal, nyilván tanulni kell még, de emelem a kalapom előttük, mert dolgoznak becsülettel. Mindig a munkában hittem, dolgozni kell és jól felkészülni a tavaszi szezonra.

– Érdekes pontja volt még az egyik edzésnek, mikor kispályán mérkőzést játszottatok egymás ellen, és Sergei Rebrov mindenkit megdicsért, hogy 0-0 lett a vége. Ez azt jelenti, hogy mindenki jól csinálta a dolgát?
– Amikor ő idejött, más taktikával szeretett volna pályára lépni. Három és fél hét hosszú idő a kihagyásra, ezután bele kell rázódni a dolgokba. Mindenkinek tudnia kell, hogy az adott poszton mit kell játszani, ezzel kell kelni, feküdni. Akkor pont azért lett 0-0, mert védekezésben mindkét csapat azt csinálta, amit kért a mester, ezért nagyon nehéz volt ezeket a védelmeket feltörni. Igaz, hogy csak 7 a 7 ellen volt, de 10 a 10-ben ugyanezt kell követni. Nyilván nagyobb lesz a pálya, mint ahol most játszottunk, így könnyebb lesz azokat a támadószituációkat végigvinni, amiket begyakorlunk. Tényleg furcsának tűnhet, hogy egy 0-0 után azt mondja, hogy „bravó”, és hogy „jó volt, srácok”, de akkor ő ezt kérte tőlünk. Az a lényeg, hogy mindenki tudja, hogy taktikailag az adott poszton mit csináljon.

– Még svájci, lengyel és román csapat vár ránk az edzőtáborban. Ellenük mire számítasz?
– A svájci Sionról Gera Zoli mondta, hogy nagyon jó ellenfél, én még nem játszottam ellenük. Kaptam már információt is, hogy a balhátvédjük nagyon jól játszik, gyors és ügyesen cselez, készülök is rá, hogy mit kell majd tennem ellene. Elsősorban a saját taktikánkat kell betartanunk. A románokról még nem sokat tudok, rájuk még van idő felkészülni. A lengyel csapatot testközelből ismerem. Nagyjából ugyanabban a szakaszában lehetnek a felkészülésnek, mint mi, biztosan küzdős ütközet lesz. A legnagyobb gólomat pont a Korona Kielce ellen szereztem, így kellemes emlékeim vannak ellenük. Ráadásul érteni fogom, amikor egymásnak beszélnek a taktikáról a pályán, úgyhogy azt majd lefordítom a többieknek (nevet). Ismét különböző stílusokkal fogunk találkozni, jó választás minden ellenfél. Örülök, hogy ilyen jó csapatokkal játszunk.

(fradi.hu)