Hazai pályán hoztuk a kötelezőt a Gyergyószentmiklós ellen.

Férfi jégkorong, Erste Liga, 40. forduló
Ferencváros 4-3 Gyergyói HK
Harmadok: 3-1, 1-1, 0-1
Gólok: Rafaj (+1, Tóth A., Pavuk), Perrier (+1, Tóth A., Pavuk), Switzer (-1, Walls, Karmeniemi), Sarcia (Roczanov)

Arany (Pleszkán)
Rantanen, Kärmeniemi – Nagy G., Walls, Pavuk
Perrier, Jászai – Tóth A., Switzer, Tóth Ri.
Hegyi, Sarcia – Farkas, Rafaj, Dósa
Lengyel, Tóth Re. – Roczanov, Tóth G., Pozsár

Nagy érdeklődés fogadta hokisaink szezonbeli 40. mérkőzését, amely a pontvadászat alapszakaszát is zárta, a fradisták és a gyergyóiak is nagy számban voltak ott a lelátón, remek hangulatot teremtve a jégcsarnokban. Nem úgy indult a találkozó, ahogy szerettük volna: a kékről emelték rá a pakkot a vendégek, hogy mehessenek cserére, Arany viszont nagyot lepkézett, így a csere helyett ünneplés jöhetett – Gerit szerencsére nem törte meg a hiba, sok fontos védést mutatott be később! Rövid ideig állt a játék, ugyanis a vendégszurkolók is csatlakoztak a plüssdobáláshoz, és a pár darabot, amit hoztak, hosszú percekig próbálták bejuttatni a pályára. A zebrák összeszedték ezeket és folytatódhatott a meccs. Öt perc múlva már a fradisták is „megsorozhatták” a jeget a jótékony cél érdekében, miután egy fórból sikerült egyenlítenünk, Rafaj révén, aki szépen cselezte ki Ruczujt. Majd a vezetést is átvettük, ismét csak emberelőnyből, szépen játszottuk ki a korongot Perriernek, bekkünknek pedig már csak az üresen tátongó hálóba kellett lőnie – fel is csendült a rigmus: „Pitbull! Perrier!„. A habot a tortán az emberhátrányos találatunk jelentette, a jó védekezésből Wallsot indítottuk – aki teljesítette McBride papa parancsát és megborotválkozott… -, ő önzetlenül tálalt az üresen érkező Switzer elé, a vége gól, 3-1.

A második harmadban gyorsan szépített a Gyergyó, jól kipasszoltak minket és hiába videóztak kapusunk jelzése után a játékvezetők, végül érvényesnek ítélték a találatot. Ezután komoly küzdelem zajlott a pályán, amiből mi jöttünk ki végül jobban: Sarcia lőtt „sunyin” a tömegbe, olyan jól tette ezt, hogy érintés nélkül jutott túl Ruczujon, szólt is neki a „Sírjál, Ruczuj!„, amit nehezen viselt az erdélyi hálóőr. Mint játékostársai a kétgólos hátrányt, bunyó is kirobbant, ami után sokat lehettünk emberelőnyben, ezúttal azonban nem tudtunk élni a speciális játékból adódó helyzetekkel. A záró játékrészben sem lankadt az iram, az utolsó perceket pedig izgalmassá is tették a vendégek, miután feljöttek egy gólra, ám végül behúztuk rendes játékidőben a pontokat és megnyertük az Erste Liga alapszakaszát – legutóbb ilyenre 1995-ben volt példa… -, így 6 ponttal indulunk a középszakaszban.

Szép volt, fiúk!

Fodor Szabolcs

Elég hullámzóak voltak az érzések, három-négy szívrohamot is kihordtam szerintem a kispadon, de a vége, hogy sikerült begyűjtenünk a három pontot, aminek nagyon örülünk. Nagyon meg kellett ezért küzdenünk, egy nagyon kemény ellenfelet kellett legyőznünk, egy pillanatig sem adták fel, küzdöttek végig, szoros volt a vége. Hosszú idő után a Ferencváros visszakerült arra a helyre, amit én fiatalként megszoktam. A fiúk nagyon keményen melóztak az egész alapszakaszban ezért. Tudom, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét, és erre itt is a példa már előttünk. Így kell folytatni. Még van egy komoly feladatunk kedden, megyünk Miskolcra a Magyar Kupa bronzért. Utána jön a középszakasz, ott már nincs takargatnivaló, menni kell, játszani, az már egy mini playoff, a hazai pálya előnyéért megy a küzdelem. Nagyon jó, közönségcsalogató mérkőzésekre lehet számítani.