Endi nagyon pozitívan áll a tavaszhoz, a maga és a csapat szempontjából is.

A szünetem jelentős részét az edzőpályánkon töltöttem. Folyamatosan edzettem, különmunkát végeztem, a fizioterapeutákkal is többször dolgoztunk együtt. Mondanom sem kell, mennyire örülök, hogy ezek után a csapattársaimmal együtt készülhetek, a futógyakorlatok közben a többiek mondogatták, hogy látszik, mennyire hiányzik, mert az elsők közt loholtam. Szerencsére jó erőben vagyok, a lábammal sincs gond. Bízom benne, hogy Törökországban pályára lépek, akár kilencven percet is bírnék. Az utóbbi négy hónapban azért dolgoztunk, hogy mostanra az edzés- és a meccsterhelés se jelentsen gondot.

Két nap után nehezen lehetne szakmailag jellemezni az [új fiukat], annyit mondanék, hogy szépen futottak és kecses a mozgásuk. Viccet félretéve, Belekben jobban megismerjük majd egymást. Nincs sok idő a rajtig, intenzíven kell edzenünk, hogy készen álljunk. A három és fél hét ideális időnek tűnik, az erőnlétünk biztos fejlődik az edzőtábor végére, a taktikát is tovább csiszoljuk. Nem ismeretlenbe csöppentem, a sérülésem alatt is néztem a helyszínen a meccseket, minden edzést láttam, a taktikai megbeszéléseket sem hagytam ki. Tudom, hogy vezetőedzőnk mit szeretne látni a pályán, a műtét utáni hónapokban egyébként is sokat gondolkodhattam azon, hogyan nyújthatnám a legjobb teljesítményt. A konkrét posztomról még nem beszéltünk, én elsősorban jobbhátvédnek érzem magam, de az elmúlt évben szinte minden poszton megfordultam. Mindegy, hogy hol számít rám Rebrov, a lényeg, hogy folyamatosan lehetőséget kapjak, fejlődjek és segítsem a csapatot.

Kiélezett versenyfutás várható, de bízom benne, hogy tanultunk a tavaly elkövetett hibáinkból és nem halasztjuk az utolsó fordulókra a döntést. A saját kezünkben van a sorsunk, nem szabad veszni hagyni az előnyünket. Az előző szezon vége mindenkinek keserű emlék, senki nem szeretné, hogy megismétlődjön.

– Botka Endre

(NS)