Dózsásnak lenni életérzés, mindezt bizonyítja, hogy már a Dózsa név előtt is úgy viselkedtek a lilák, mint azóta. Kis szilveszteri színes 1911-ből.

Az első világháború előtt az Újpesti TE – vehemens játékosainak és népszigeti pályájuk közönségének köszönhetően – még egyike volt a nem épp jó hírű kültelki csapatoknak. A lilák 1905 és 1911 között játszottak az élvonalban, majd egy évet töltöttek a másodosztályban. A sors iróniája, hogy az UTE neve épp ezalatt a (mai napig utolsó) másodosztályban töltött idényük alatt került a lapok címlapjára.

1911. december 25-én rendezték a Millenárison a 33 FC – UTE Corinthians kupamérkőzést, ahol az újpestiek nem tudták megemészteni, hogy a biztosan hozott másodosztályú bajnoki mérkőzéseik után az élvonalban szereplő krisztinavárosiak könnyedén, 5:0-s győzelemmel gázoltak át rajtuk. A Sporthírlap 1911. december 26-i száma hosszú cikkben számolt be az „ünnepi” mérkőzés botrányáról.

Szomorú fináléja volt az 1911-dik esztendőnek ez a mintegy 1000 főnyi közönség előtt lezajlott mérkőzés. Az emberi indulatok fékezhetetlenségének, a szenvedelemnek és az ezekből eredő brutalitásnak lesújtó példáját adta az Újpesti Torna Egyesület néhány játékosa és híveinek egy egész csoportja. A II. osztályban aratott győzelmek egész sorozatától diadalittassá lett játékosokat és híveiket a vereség láttára elöntötte az elkeseredett düh.

Előbb a bírót inzultálták, majd a tribünökre bejutott csőcselék biztatására a játéktérre terelődött át az a kultúremberek között tűrhetetlen viselkedés, amely a Népszigetet méltán hírhedtté tette. A csúnya foultolások egész sorát két minden jóérzésű embert felháborító merénylet tetőzte be. A negyedik goal után a 33 FC balszélsőjét, az angol Watkinst az UTE kapujában álló Szabó úgy arczon vágta, hogy menten elöntötte a vér.

A leggyalázatosabb dolog, ami eddig magyar pályán történt, ezután következett. A befejezés előtt 5 perccel érték el a 33-asok ötödik goaljukat. Weisz Frigyes a goal után bement az UTE kapujába a labdáért s azt melléhez szorítva gyanútlanul megindult a félvonalhoz. Alig tett néhány lépést, hirtelen, mint a nyíl, neki ugrott Kohn, az UTE jobbösszekötője, – aki a második félidőben hátra ment Vranák helyett back-nek – és teljes erőből hasba rúgta. Weisz velőtrázó sikoltással összeesett, társai gyorsan bevitték az öltözőbe, a bíró pedig a matchet lefütyülte. Az embertelen módon leterített játékost a mentők vitték el a pályáról. Sérülése szerencsére nem veszedelmes, mint aminőnek eleinte látszott s az orvosok véleménye szerint nemsokára teljesen ki is heveri.

Az UTE football bizottsága nyilatkozatot küldött be hozzánk, amelyben megtagadja a közösséget az egyesület színeire nagy szégyent hozott játékosokkal.

forrás: Szegedi Péter sporttörténész Facebook oldala