A Magyar Vízilabda Szövetség csapatkapitányunkat választotta a legjobbnak. Bácsi Péter mellett így „Dumi” képviseli clubunk férfi sportolóit 2018 legjobbjai között – a kézilabda és labdarúgó szövetség később nevezi meg választottjait.
Varga Dénes a felejthetetlen 2017-es világbajnokság után ugyan a válogatottban egy éves szünetet tartott, de így is számtalan „Dumi”-varázslatot láthattunk 2018-ban. Klubjával, az FTC-vel mindenhol nyert, ahol nyerhetett, avagy magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes, Euro Kupa-győztes és európai Szuperkupagyőztes lett a naptári évben – mondani sem kell, mindegyikhez hozzátette a magáét. Ami a vitán felül álló minőséget jelenti. Válogatott visszatérését mindenki várta, s lőn, jót tett neki a nyári pihenő: előbb a németek, majd az oroszok ellen jelezte, ha ott van a csapatban, semmi sem elképzelhetetlen. Na, ja, egy zseniről beszélünk.
– Nagyon örülök ennek az elismerésnek, tényleg sokat jelent számomra. Voltak nagyon jó éveim korábban, amikor a válogatott színeiben is nagyon jól játszottam, valaki mást mégis még jobbnak láttak. Ebben az idényben a válogatottból kimaradva sikerült kiérdemelnem ezt a címet, nagyon örülök neki, köszönöm szépen az elismerést.
– Érdekes, hogy maga a szavazást kezdeményező nemzeti hírügynökség még nem tette közzé az év sortolóinak listáját, de a szövetség ma reggel ismertette az MVLSZ döntését. Te hogyan értesültél a hírről?
– Egy barátom küldött el egy linket, hogy valamelyik honlapon megjelent a hír és gratulált. Amikor 2014-ben elnyertem ezt a címet, akkor Kemény Dénes akkori elnök telefonált, hivatalosan tájékoztatott, s egyben értékelte az évemet. Vári Attila elnök úr is felhívott egyébként most és gratulált, de akkor már értesültem a hírről.
– A beszélgetésünk leírt változata alatt ott van egy hosszú lista, amit ismersz, mindazok nevét tartalmazza, akik 1964 óta elnyerték ezt a címet. Amikor a neveket böngészed, érzel egy kis emelkedettséget, hatással van rád, hogy immár másodszor kerül rá a neved rá erre a különleges névsorra?
– Igen és elsősorban a körülmények miatt. Rendhagyónak nevezhető, hogy nem voltam válogatott, mégis jó szezonom volt, kivettem a részem a Fradi tavaszi és őszi meneteléséből. Hogy ezzel ki tudtam érdemelni ezt a címet, ez számomra egy „jófajta elégtétel”.
