Noni mellett Bíró Blanka, Kovacsics Anikó, Schatzl Nadine és Nerea Pena nyilatkozott a mai EB-csoportmeccs előtt.
Bíró Blanka
Készülünk a spanyolok ellen, fontos lesz, hogy feszesen védekezzünk végig, semlegesítve a betöréseket, de nyilván Gonzalez és Pena révén az átlövésekre is figyelnünk kell, a legfontosabb azonban az összhang lesz, hogy az egy-az-egy elleni támadásokat meg tudjuk akadályozni.
Háfra Noémi
Most is az utolsó pillanatig izgatottan vártam, hogy megkapom-e a behívómat, de azért számítottam rá, mert úgy éreztem, jól ment a játék az ősszel a Fradiban. Ha mégsem érkezett volna meg, akkor viszont annak örültem volna, hogy jut egy kis időm a pihenésre, mert kemény hónapok vannak mögöttem. Mi, fradisták éreztük is magunkon már a Möbelringen-kupán, hogy kicsit fáradtabbak vagyunk a kelleténél, ezért tényleg oda kell figyelni a terhelésre az Eb-n. De ez persze nem lehet kifogás, mert mások is kemény meccseket játszottak. Nagyon meglepődtem, de örültem is a cikknek, amelyben a közé a három tehetség közé sorolták, akikre érdemes lesz figyelni a tornán. Még soha nem történt velem korábban olyan, hogy külön kiemeltek volna egy nagy torna előtt, főleg nem egy felnőtt világversenyt megelőzően. Amikor elkezdtem kézilabdázni, láttam, hogy Görbéékre mindig felhívták a figyelmet, és már akkor elképzeltem, milyen lesz, ha egyszer én is eljutok erre a szintre. Most még ugyan a fiatal tehetségek között említettek, de remélem, idővel a felnőttek között is ott tudok lenni a legjobbak között. Nem szeretem magamról kimondani, hogy kulcsember vagyok. Csak mindig teszem a dolgomat, úgy megyek fel a pályára, hogy ki akarom magamból adni a maximumot a győzelemért. Szerintem nem illik rám ez a vezéregyéniség-típus, inkább egy visszahúzódó alkat vagyok. Lehet, hogy néhány év múlva ez megváltozik, ha majd valamit leteszek az asztalra, és nyerünk valamit a csapatommal. A rontott lövésekről nyári junior-világbajnokság jut eszembe, ahol a döntőben a szünetben kétgólos hátrányban voltunk, és az öltözőben azon gondolkodtunk, mi lehet a hiba, miért nem vezetünk. Megbeszéltük, hogy nem számít, mi történt, lőni kell, fel kell vállalni a helyzeteket. Ha nem így teszünk, és meg sem próbáljuk, akkor biztos nem lesz belőle gól. Azóta is mindig ezt tartom szem előtt. Ráadásul a második félidőre mindig okosabb leszel, hogy miben kell javulnod, hogyan tudsz túljárni a kapus eszén. Örültem, hogy az első meccsen meg tudtunk szorongatni egy nálunk jóval tapasztaltabb holland válogatottat. A horvátok elleni kötelező győzelem volt, de nem volt egyszerű, mert nagyon durva ellenféllel találkoztunk. Nem szoktam a játékvezetőkkel foglalkozni, de az biztos, hogy ők is hagyták, hogy keményebb legyen a mérkőzés.
