Elek Gábor értékelte női kézilabda csapatunk őszi szezonját.

November 17-én játszotta női kézilabdacsapatunk az év utolsó tétmérkőzését, de nagy leállás nincs, a válogatottak már az Európa-bajnokságra készülnek, a többiek pedig egy hét pihenő után újra beleállnak a munkába. Értékelni azonban van mit, hiszen nehéz őszön vagyunk túl – és rövid gondolkodás után azt is hozzátehetjük, hogy sikeresen. Elvégre azzal együtt is óriási fegyvertény, hogy Siófokon is megőriztük bajnoki veretlenségünket,hogy az előzetes számolgatások alapján remélhettük, a Bajnokok Ligája csoportköréből legalább négy ponttal a nevünk mellett lépünk tovább.

Ez a siófoki mérkőzés volt az ősz csúcspontja, és nem tudom, szabad-e ilyet mondanom, de azt is elárulom, hogy Danick Snelder kiesése után már erre a meccsre hegyeztük ki a csapatot – magyarázta az FTC-Rail Cargo Hungaria vezetőedzője, Elek Gábor. – Muszáj volt kockáztatnunk, mert a legfontosabb, hogy jövőre is Bajnokok Ligája-tagsággal rendelkezzünk. Persze, nagyon szerettem volna, hogy a Bucuresti vagy a Vipers ellen hozzunk még két pontot a BL-ben, de utólag visszanézve a meccseket úgy láttam, hogy ebben az összetételben nem volt reális esélyünk. A csoportok sorsolásának pillanatában nem sokan ismerték a Viperst, talán legtöbben legyintettek is, hogy ez biztosan a tavalyi Larvikkal egyenlő, de ez nagyon nem igaz. Szóval ott tartunk most, ahol azok után vártam magunkat, hogy kiderült, hány emberre nem számíthatunk ősszel. Ennél többet nem kalkulálhattam, sőt, a Bietigheim elleni idegenbeli és a siófoki meccs többet is adott…

A rengeteg sérülés – Klivinyi Kinga folyamatosan lendül játékba hosszú kihagyása után, Bobana Klikovac és Szikora Melinda egyáltalán nem lépett még pályára az idényben, Djurdjina Malovics és Danick Snelder pedig nagyjából fél távnál dőlt ki – azt is maga után vonta, hogy az egészségeseknek jóval több időt kellett pályán tölteni, ezzel együtt a teher is jócskán megnőtt rajtuk.

Óriási meló volt abban, hogy ezt ilyen sokáig jól bírták, egyrészt a stáb nagyon komoly munkát végzett, másrészt ezek a játékosok azért vannak ezen a szinten, mert ilyen a mentalitásuk és a képességük. Ráadásul elképesztően jó csapategység alakult ki – a szezon előtt csak keveset beszéltünk arról, hogy fontos pilléreket veszítettünk, de valójában nagyon tartottam tőle, hogy az előző években kialakult erős öltözői kohézió megbomlik, hogy esetleg klikkek alakulnak ki, ennek azonban épp az ellenkezője történt. Iszonyú erősek voltunk mentálisan!

A kérdés innentől kezdve viszont már az, hogy milyen tavasz várhat a Ferencvárosra – csakhogy a választ egyelőre lehetetlen megadni. Ugyanis az Európa-bajnokság, illetve az esetleges átigazolások jelentősen befolyásolják azt, hogy mire számíthatunk januártól.

Ha ne adj’ Isten még egy sérülés jönne, még a dobogóért is harcolnunk kellene – rám lehet fogni, hogy miért nem vagyok pozitívabb, de hazudni akkor sem fogok. Ez egy ilyen év, ezekkel a körülményekkel most még azért is harcolnunk kell, ami az előző években természetes volt. Az biztosnak tűnik, hogy újra csapatot kell építenünk, de jó kérdés, hogy tudunk-e igazolni, ugyanis ilyenkor egyáltalán nem könnyű. Szükségünk lenne rá, keressük a lehetőségeket, téved azonban, aki azt hiszi, hogy ha a Fradi valakit kinéz és rábök, akkor őt biztosan el is engedi a klubja. Látjuk, hogy a Győr is hónapok óta szeretne beállót igazolni – szezon közben ez rettenetesen nehéz.

Természetesen egészen más a kép, ha az Európa-bajnokságról jó formában, lendületben lévő kézilabdázókat kapunk vissza, illetve, ha a sérültjeink jó ütemben épülnek fel.

A kialakult helyzet miatt jóval több terhelést kaptak a kulcsjátékosaink, és ezért most az Eb-re is kimerülten, tartalékok nélkül mennek. Az előző években ez egészen más volt, most viszonylag sok pihenésre és rengeteg munkára lenne szükség, hogy jó állapotba kerüljenek, de a naptár igencsak makacs és ezúttal csúnya valóságot mutat… Ilyenkor sajnos a sérülés veszély is hatványozott, én ettől félek a legjobban. Megvan rá ugyanakkor az esély, hogy az Eb-n sikeresen szerepelnek a játékosaink, mert a magyar válogatott előtt például csak egy-két megoldhatatlannak tűnő feladat van. Szóval várjuk meg a következő heteket, és eldől, mi várhat ránk a második félévben.

Fradi.hu