Kinemugrál barátunk ezúttal női hoki meccsen járt és hangulatát, eseményeit megosztja veletek.

Ugyan pénteken a fiúk Fehérvár elleni Erste Liga-meccse volt reflektorfényben, de rendeztek aznap egy másik Fradi-érdekeltségű hokimeccset is, női csapatunk ugyanis a MAC Marilynt fogadta az OB1 első fordulójában.

Nem véletlen, hogy az utóbbi években nem olvashattunk a női jégkorongosainkról: idén 2010 óta először indít csapatot a klub, többek között, a női OB1-ben. A szakosztály gyökerei egészen 2002-ig nyúlnak vissza, akkor a Fradi az Amazonokkal együttműködve nevezett a bajnokságba, és az első két idényében rögtön össze is hozott két második helyet. A csapat 2010-es, viszonylag váratlan megszűnéséig összesen 1 bronz-, 2 ezüst- és szintúgy 2 aranyérmet zsebelhetett be (a két bajnoki cím alkalmával ráadásul a Dózsát megelőzve), egyszeres Magyar Kupa-győztessé avanzsálódott, ezen kívül pedig megmérethette magát az igen erős ligának számító EWHL-ben és a BEK-ben is.

Az újjáalakult szakosztály gerincét a Gepárdoktól átigazolt játékosok adják, őket a Fradi már meglévő női játékosai egészítik ki, akik korukból adódóan mindeddig a fiúkkal készülhettek. A csapat átlagéletkora elképesztően alacsony, mindössze 16.5 év, a vezetőedző pedig az a Dörök Rudolf, aki a lányok legnagyobb részével már dolgozott együtt, hiszen a tavalyi szezonban ő volt a Gepárdok trénere, és akinek vezetésével a csapat megnyerte az osztrák bázisú ligát, a DEBL-t. Annak ellenére, hogy ezúttal lényegében új csapatot kell építenie, a jó edző-játékos kapcsolat garantált, ami pedig minden sportsiker alapja.

A klub rögtön bele is csapott a lecsóba, és csapatát már annak első idényében lényegében az összes elérhető bajnokságban indítja. Szerepelni fogunk így a magyar OBI-ben, az OBII-ben (itt csak U25-ös játékosok szerepelhetnek, de a keret ugyanaz, mivel legöregebb játékosunk 96-os születésű) és a már említett DEBL-ben, azzal a MAC Marilynnel egyetemben, akikkel közös csapatot indítva Budapest Select U25 néven az EWHL-ben is részt veszünk. Ne felejtsük el emellett a Magyar Kupát sem, bár azt a barátságos szervezésnek hála és a jó szereplés ellenére már szeptemberben letudhattuk. Mindez azt jelenti, hogy egyes játékosoknak akár 70-80 klubmeccsük is lehet a szezonban, ezt pedig a rendszeres tanulással összeegyeztetni nem kis kihívás lesz számukra.

A keretet alkotó játékosok tehetségét, tapasztaltságát és összeszokottságát figyelembe véve nyugodtan kimondhatjuk, hogy nem irreális cél mind a három bajnokságban a bajnoki cím megszerzése. Alátámasztják ezt eddigi eredményeink is. A Magyar Kupában ugyan csak másodikak lettünk, de az ellen a KMH ellen kaptunk ki mindösszesen 5-0-ra a döntőben, akik az EWHL idei szezonjának egyik esélyesei, és akik tucatnyi válogatott játékost is foglalkoztatnak.

Az OBI ugyan csak most indult, de az OBII és a DEBL már tart egy ideje. Előbbi kupasorozatban eddig 8 meccsen vagyunk túl, ezeken eredményeink magukért beszélnek: 8 győztes meccs, 43 lőtt és 4 kapott gól. A DEBL-ben sem rosszabb a helyzet: ott a forduló előtt lejátszott 4 mérkőzés mindegyikét hibátlanul abszolváltuk, 22 lőtt gól mellett csak 4-et kaptunk.

A pénteki mérkőzés mindkét csapat számára dupla fontossággal bírt, mert mind a mi csapatunk, mind a MAC OB1-ben lejátszott meccseinek eredményei a DEBL küzdelmeibe is beleszámítanak. Az OBII keretein belül találkoztunk már az idényben pénteki ellenfelünkkel, szeptemberben két egymást követő napon előbb 6-1-re, majd 3-0-ra vertük meg őket, így természetesen ezen a meccsen is a győzelem volt a cél.

A meccs helyszínéül a szebb napokat is látott Kisstadion szolgált, ami elsőre ugyan izgalmasnak hangzott, de korán rá kellett jönnöm arra, hogy bármennyire is menő lenne egy női hokimeccset szabad ég alatt megtekinteni, a játéktér közepére épített sátor ezt nem teszi lehetővé, a kordonok mögött rejtőző lelátók pocsék állapota pedig nem ad sok okot a bizakodásra.

Mindezek ellenére így is jutott egy kis darabka tribün a nézőknek, bár legyünk őszinték, a kilátás aligha lehetett volna gyatrább. Középről csak a felügyelők boxát látni, a szélekről pedig az épp távolabb eső kapu láthatatlan, így hát az embernek a meccs képe alapján kell cikáznia az oldalak között, attól függően, csapata éppen támad-e vagy védekezik.

A mérkőzés pontosan kezdődött, és a MAC az első percekben rögtön át is vette az irányítást. Ugyan a továbbiakban kiegyenlítettebbé vált a harmad, de továbbra is a MAC vezette a veszélyesebb támadásokat és próbálkozott többször, így nem ért senkit meglepetésként, hogy egy kisebb kavarodás után a MAC Velcek Milicia góljával meg is szerezte a vezetést. A játék képe nem sokat változott, a két emberelőnyös szituációnkat sem tudtuk kihasználni, ellenfelünk kapusát pedig csak gyengécske lövésekkel tettük próbára, így az első szünetre 1-0-ás hazai vezetéssel vonulhattak a csapatok.

Vitathatatlan, hogy aki még nem látott női hokimeccset, nem számíthat előzetesen túl sok jóra még akkor sem, ha a magyar női jégkorong két élcsapata csap össze. Kiváltképp akkor igaz ez, ha a sportot a férfi jégkoronggal próbáljuk meg összehasonlítani, de ilyenkor érdemes a női verzió hiányosságainak okait megvizsgálnunk, hogy kicsit megértöbbek lehessünk. Persze én sem vártam, hogy ámulatból ámulatba esek majd a talalkozó közben, de őszintén kellemes meglepetés volt a játék képe és színvonala. Hogy taktikailag mennyire voltak szervezettek a csapatok, számomra teljes titok, mivel ahhoz egyáltalán nem konyítok, de annyit biztosra meg tudtam állapítani, hogy kiállításos szituációkban a támadó csapat rendszerint szépen járatja körbe a korongot a kapu előtt, az ellenfél védelme pedig szervezetten áll fel, és csak ritkán bomlik fel a védők által felvett felállás.

Sokkal szembetűnőbb ennél azonban a testi kontakt hiánya, ami igen fontos szerepet játszik a fiúknál, de a lányoknál csak igen ritkán van jelen, hiszen az ő fizikumuk nagyban különbözik férfi társaiéktól. Ezt kompenzálja azonban a tény, hogy a játékvezetőknek gyakorlatilag alig kell megszakítaniuk a játékot, így az relatíve pörgősebb, folyamatosabb – az első tilos felszabadítást a játékvezetőnek például a második harmad elején kellett csak befújnia. Mindez azt is jelenti, hogy a női meccsek csak nagyon ritkán lépik át jelentősen a két órás időtartamot, illetve lényegesen egyszerűbb kiszámítani, nagyjából mikor van vége a találkozónak.

A második harmad azért már jóval több izgalmat hozott, mint az első. Már-már úgy tűnt, hogy csapatunk átveszi az irányítást, amikor is Kordisz Ildikó, a MAC 6-os számú játékosa egy viszonylag veszélytelen, lapos lövéssel szinte a semmiből megszerezte csapatának második gólját. Lányaink előtt így nagy feladat állt: a szezonban először kellett volna kétgólos hátrányból fordítaniuk. Senkinek sem szegte kedvét a bekapott gól együttesünkből, és magasabb fokozatra kapcsolva folytattuk a meccset. Újabb emberelőny következett, de távoli lövéseinket az ellenfél aznap este remeklő kapusa magabiztosan védte. Hiába az erős, pontos lövések, a harmad utolsó öt percére fordulva még mindig 2-0 állt az eredményjelzőn, ráadásul ezen periódus elején még egy kétpercessel is sújtottak minket a bírók. Hamar kiderült azonban, hogy mind emberelőnyös, mind emberhátrányos támadásban magasabb szintet képviselünk ellenfelünknél. Fél perc volt hátra az emberhátrányból, amikor egy kontrából helyzetbe kerültünk, és az 58-as számú Marsl Alexandra precízen lőtte ki a jobb felső sarkot. A maradék pár perc gyorsan lepörgött, így viszonylag nyugodtan térhettek vissza öltözőikbe a lányok: megvolt a létfontosságú szépítés, és még volt hátra 20 perc.

Igen vad húzás volt a döntéshozóktól a 20:25-ös kezdés, még ha esélyes is, hogy azt a Kisstadionban megrendezett programok (edzések, gondolom) sűrűségének köszönhetjük. Talán a késői kezdésnek tudható be az is, hogy az eishockey.at, valószínűleg igen pontos tippje szerint mindössze 56 néző tekintette meg a találkozót. Sajnálatos, de garantálhatom: ezen 56 látogató közül én voltam az egyetlen, aki nem valamelyik stáb tagja, esetleg valamelyik játékos hozzátartozója. A belépés egyébként természetesen ingyenes, a bejáratnál ráadásul nincsen motozás meg miegyebek, így akár egy hokimeccsel egybekötött kellemes piknikestet is eltölthetünk szeretteinkkel a lelátón.

Az utolsó harmadra igen motiváltan korcsolyázhattak ki lányaink, hiszen a győzelemtől csupán két aprócska gól választotta el őket. Ennek megfelelően nagy nekibuzdulással kezdtünk, számos szép kontrát vezettünk, és próbálkozásainknak meg is lett az eredménye: a 10. percben egy újabb kavarodás után Losonczi Zsófia tessékelte be a korongot a kapuba. Fejben kicsit összezuhanhattak az ellenfél játékosai, mert rögtön jött a várva várt találat, amivel 9 perccel a meccs vége előtt végre valahára megszereztük a vezetést. Egy teljesen ártalmatlan szituáció során szereztük meg a pakkot a MAC kapuja mögött, Söléd Orsolya pedig bátran, a kapu mögül visszakanalazva tuszkolta be azt a hálóba a kapus legnagyobb meglepetésére, majd szomorúságára. A közönség tombolt, Orsinak meg járt a megérdemelt sisakveregetés.

A hátralevő pár percben végig a biztosra mentünk, játékunkat a kontrákra alapoztuk, és egyszer sem engedtük az ellenfélnek, hogy nagy helyzetet alakítson ki. Az összes izgalom az utolsó fél percre jutott: a hazai játékosok már már ünnepelhettek egy kisebb felfordulást követően, de védelmünk végül tisztázott. 15 másodperccel a vége előtt emberhátrányba kerültünk, melyre reagálva a MAC edzője természetesen időt kért. Vérfagyasztó volt látni, ahogyan az újrakezdés után szinte azonnal ziccerbe került az egyik kék játékos, de annál nagyobb örömöt okozott, hogy kapusunk, Poltzer Renáta egy hatalmas védéssel őrizte meg számunkra az oly’ fontos 3 pontot. Csapatunk tehát 2-0-ás hátrányból felállva, óriási Fradi-szívvel küzdve 3-2-re gyűrte le közvetlen ellenfelét, a MAC Marilyn csapatát, és így győzelemmel kezdte az OBI küzdelmeit, mindemellett megőrizte veretlenségét a DEBL-ben. Szép volt, lányok!

Végül ugyanazzal tudom csak befejezni ezt a beszámolómat is, mint a tekéset: ha az embernek akad egy kis szabadideje, amit szívesen fordítana a Fradira, és a közelében épp esedékes egy női hokimeccs, látogasson ki. Ragadjon meg egy termosz teát (valami jó cukrosat, aminek íze is van) és vagy a rakás gólt, vagy a 60 percig tartó, nem lankadó lelkesedést és küzdeni akarást élvezze ki (vagy mindkettőt!), és szurkoljon egy jót a csapatnak, mert ha valakik, hát ezek a lányok biztosan megérdemlik.

A folytatás már rögtön szombaton esedékes volt, amikor a dunaújvárosi Angels gárdáját 5-1-re gyűrtük le idegenben. A következő meccsen, 24-én, az osztrák SPG Kitzbühel/Kufstein vendégei leszünk a DEBL keretein belül, a 29-ei Óbudai Gepárdok elleni OBII-es összecsapást pedig az óbudai sportínyenc fradistáknak ajánlanám.

Hajrá, Fradi!