NBII-es fiókcsapatunk vezetőedzője ezért a Garami Józseftől eltanult büntetést vezeti be a Soroksárnál.

Egy hét alatt három bajnoki találkozón lépett pályára csapatunk. A Csákvár és a Békéscsaba ellen, hazai pályán döntetlenre végeztünk, míg Győrben, az ETO ellen vereséget szenvedtünk.

Sajnos azt kell mondanom, elfogytunk a végére. Frőhlich Roland és Huszák Tamás már korábban kidőlt a sorból, Lakatos István lebetegedett, Orosz Márkra előre láthatólag idén már nem is számíthatok, valamint Molnár Róbert és Albert Ádám is maródi lett. Utóbbinak az orvosi stáb max. 30 percet engedélyezett csereként beszállva a Békéscsaba ellen. Összesen tizenhat játékosunk maradt, s ezt az erőltetett menetet így nehéz volt végig csinálni. Mindent figyelembe véve, le a kalappal a fiúk előtt, hogy egyáltalában így kijöttünk a sorozatmeccsekből.

Azért az feltűnő, hogy rendre visszaköszönnek ugyanazok a hibák, melyekkel gólokkal ajándékozzuk meg az ellenfeleket…

Nemcsak, hogy gólokat ajándékozunk ellenfeleinknek, de ráadásul mindig vezetéshez is juttatjuk vele riválisainkat. A Csákvár ellen 0-1-ről, a Békéscsaba ellen 0-2-ről kellett talpra állnunk. Márpedig hátrányból nem egyszerű játszani ebben a kiegyenlített másodosztályban. Kapott góljaink pedig már igencsak dühítőek. Súlyos egyéni hibák eredménye, hogy hátrányba kerülünk, s ezek mellett már én sem tudok elmenni szó nélkül. Pontrúgásoknál rendre lemaradunk a kiosztott emberről, kapusunk kezéből kipattan a labda és még sorolhatnám azokat a bakikat, melyek nem férnek bele. Annak idején Garami Józsi bácsi vezette be nálunk, hogy a súlyos hibát vétőnek formális büntetést kellett fizetni. Most én is ezzel próbálkozok. A büntetéspénz a csapatkasszába kerül, melyet aztán csapatépítő programokra fordítunk.

Fura kettősség érződik szavaiból.

Valóban, magam is őrlődök. Egyrészt a játékunk rendben van, egyetlen csapattal szemben sem kényszerültünk alárendelt szerepre. Másrészt viszont nem tanulunk a hibáinkból, ugyanazokat a bakikat követjük el a szezon eleje óta. Amíg nem leszünk képesek fegyelmezettebben, koncentráltabban védekezni, addig nehéz lesz az előre lépés.

Mire lehet elég a két hetes bajnoki szünet?

– A maródiak kivételével a többiek felépülhetnek, meggyógyulhatnak, s az edzéseken mindent elkövetünk annak érdekében, hogy védekezésünk összeálljon. Három olyan hazai meccs vár ránk idén, melyeken jó lenne itthon tartani a pontokat, s úgy érzem, Nyíregyházán sem vagyunk esélytelenek. Szóval, ha azt a teljesítményt nyújtjuk, amit valóban tudunk, szép lehet az év vége.

Soroksár