Clubunk atlétika szakosztályának edzőjével, Kiss Tiborral beszélgettek. Családcentrikus, 5 sportoló gyermek édesapja, kétszeres nagypapa, valamint többszörös magyar válogatott hármasugró atléta. Jelenleg a Ferencvárosi Torna Club trénere, korábban feleségét is edzette.

Budapesten születtél. Mégis Zala megye és az itt eltöltött gyermekéveid a legkedvesebbek számodra.
Már a gyermekkorom állandó versenyzéssel telt, ez alapvetően nagy hatást gyakorolt a későbbi életemre. Emlékszem, különböző számokban mértük össze a tudásunkat, ami igazán komoly edzést jelentett. Például nagy faágakat húztunk, és aki nagyobb port generált, az vált a győztessé. A zalavári és a zalaapáti hosszúfalusi gyerekekkel magasugró versenyt rendeztünk a Zalán. A léceket akác ágak, a szivacsot pedig a víz szimbolizálta.

Honnan a zalai kötődés?
Édesanyám szentpéterúri, azon belül is nemesszeri születésű volt. Édesapám pedig felvidéki. Sajnálatos módon az 1945 utáni események, azon belül is az áttelepítés komoly szerepet játszott az életében. 24 óra leforgása alatt el kellett hagynia szülőföldjét és Békéscsabára költöztették át őt és családját. Akadt azonban Zalaapátiban egy rokona, akit meglátogatott. Így ismerkedtek meg édesanyámmal. A vidék hamar megtetszett neki, ennek hatására építkezésbe kezdtek és Nemesszerben telepedtek le.

Miként alakult a profi karriered?
1970-ben kezdtem el versenyszerűen atletizálni, hármasugróként. A rá következő év meghozta az áttörtést, ugyanis első ifi válogatottságomnak örülhettem. Összesen 25-szörös magyar válogatottnak mondhatom magam. Nagy kiváltságot jelentett ebben az időszakban utazni, szinte egész Európát bejárhattam. Bécs különösen kedves versenyhelyszín számomra, de Görögország és Ciprus szintén. Görögországban majdnem versenycsúcsot értem el 16,36 m-es ugrássommal.

Visszatekintve a pályafutásodra, mit emelnél ki leginkább?
Egyértelműen egy 1985-ös kisebb megmérettetéshez köthető, ahol 16,69 méteres ugrással zártam. A mai napig örökranglisa 7. eredménynek számít. Emellett kihangsúlyoznám még a Budapest Grand Prix-n elért 16,62 méteres eredményem, ahol az éppen regnáló olimpiai bajnokot sikerült legyőznöm úgy, hogy 4-szer javítottam egyéni csúcsot.

Kik voltak az edzőid?
A legnagyobb hatással minden bizonnyal a Báthori Béla bácsi volt rám. Mindannyian nagyra becsültük a munkásságát az atlétika berkein belül, és pillanatnyilag is azt igyekszem továbbadni, amit általa sajátíthattam el. Továbbá mesterem volt még Noszály Sándor magasugró, valamint a TF-en tanító Zarándi László olimpiai bronzérmes atléta.

Az idő előrehaladtával, hogyan formálódott a kapcsolatod az élsporttal?
Nevesebb sportolóként szeptember, október tájékán 1 hónap szabadidőm adódott, s azt kivétel nélkül mindig Zalában töltöttem. Országos bajnokságokon Czifra Zoltán, Katona Gábor és Bakosi Béla mögött rendre a 2. helyen végeztem. Aztán 30 éves koromban már egyre kevesebb motivációt éreztem. 1988-ban befejeztem a profi pályafutásom. Rá kellett eszmélnem, hogy az égvilágon semmim sincs. Csak és kizárólag az atlétikának éltem. Szerencsés vagyok, mert 40 éves koromra sikerült mindent előteremtenem, utolértem magam. Még edzettem, de teljesen más ambíciókkal. A tanítványaimat is erre sarkallom. Azt gondolom ugyanis, hogy legalább 30 éves korukig amennyit csak lehet, foglalkozzanak az atlétikával.

A visszavonulásod után sem szakadtál el a sportok királynőjétől, edzővé váltál.
Közvetlenül utána több szakmában is kipróbáltam magam, míg hozzávetőlegesen 8 évvel ezelőtt visszataláltam az atlétikához, mint edző. Néhány sportolónő szerint, én valósággal menekültem az atlétikába. Valószínűleg igazuk is volt ebben, a sport a mindenem. Aki igazán szereti, ott érzi magát otthon.

A sportág hazai eredményeivel elégedett vagy?
Természetesen követem, a zalaiakat kiemelt figyelemmel. Régebben Nagykanizsán és Zalaegerszegen kiemelten jó atlétikai élet folyt. A futók és a gátasok mindig nevesek ezekben a régiókban. A ’70-es években Dóczi Ferenc, Kandár Tibor és Parti Tibor ért el kiemelkedő eredményeket, sőt Parti országos bajnokságot is nyert távolugrásban. Összességében a közös célunk az, hogy minél jobb helyre pozícionáljuk a sportágunkat.

Mi a helyzet a doppingellenőrzésekkel?
A magyar atlétika tisztább, mint a legtöbb országé. Nagyon sok vizsgálaton vesznek részt a versenyzőim. Mindenki kiemelt fontossággal ügyel arra, hogy mit vesz magához, hiszen még a legáltalánosabb fájdalomcsillapító is tiltólistás. Bejelentést kell tenni abban az esetben, ha a versenyző egy nap kétszer fogyasztott mákostésztát. Egyre szigorúbbak a szabályozások. A kemény edzések sokat kivesznek belőlük, kiszolgáltatva őket a versenyek előtti megbetegedéseknek.

Mi az edzői hivatás legnagyobb kihívása?
Összetett és felkészült személyiségnek kell lenned az élet minden területén! A tehetség kidomborítása, azt, amit az Isten megadott természetes, könnyű mozgásformákkal lehet a leginkább fejleszteni. Az edző akkor nem téved, ha a súlypontot tartja szem előtt, ha azt érzik az ugrók, hogy tovább vannak a levegőben, valósággal repülnek, akkor csinálják igazán jól. Két elv a legfontosabb: fokozatosság és természetesség.

Mi ennek a hivatásnak a fő szépsége és mit jelent ma edzőnek lenni?
Sokszor nehéz igazságosnak lenni, de muszáj, még a tapasztaltabb versenyzőkkel is. Lényeges különbség a saját sportolói karrieremhez viszonyítva, hogy akkor sokkal több edzéslehetőséggel bírtam, mint a mostani generáció. Nagyjából a felét tudják teljesíteni a futóedzések mértékének. Mondanom sem kell, hogy nagy kihatással bír ez a tendencia az eredményességükre. Talán „szépségként” emelhetném ki a párhuzamot az irodalom, azon belül is a Dosztojevszkij regények kapcsán. Óriási átfedések, igaz mondatok találkoznak bennük.

Momentán kik a legnevesebb tanítványaid?
Kiemelkedően teljesít Galambos Tibor, Szabó László, Lapite Rajmund, Krisztián Bence és Fekete Gábor. Galambos Tibor 17-szeres magyar bajnok hármasugró, aki most van a legideálisabb korban. Szabó László vitathatatlanul bajnok alkat, többszörös magyar bajnok távolugrásban. Remek formának örvend, egyre közelebb van a nemzetközi mezőnyhöz.

Mi a sikeres sportoló ismérve?
Az önismeret. Komoly szellemi tevékenység az, amikor egy adott pillanatban kell a legjobb formádat hozni. Megfelelő felkészülés és jó szakemberi támogatás nélkül aligha sikerülhet. Nem szabad látszódnia annak, hogy mennyire is vagy erős. A külsőségek hajlamosak operett-figurává tenni az embereket…

ZAOL