Már közel a visszatérés támadónk számára.

– Hogyan élted meg a mögöttünk hagyott időszakot?
– Mondhatni, hozzászoktam, hiszen volt már egy hosszabb kihagyásom, akkor nyolc hónapom volt „gondolkodni”… Egy játékos számára a sérülés alatti időszak a legnehezebb. Látja, hogy a többiek egészségesek, edzenek, és nyilván ő is szeretne beszállni közéjük. Ugyanakkor, ez egy profi labdarúgó életének a része, de ennek is vége lesz. Nekem remélhetőleg, a jövő héten.

– Mivel tudod jobban motiválni magad, amikor nem szállhatsz be a többiek közé?
– Nagyobb hangsúly van a rehabilitációs feladatokon. Egészségesen sem szabad ezeket félvállról venni, de ilyenkor még jobban odafigyelek. A társak szerencsére partnerek ebben, és az is nagy segítség, hogy velem van a bátyám. Belőlük merítek erőt. Ha valaki azt mondja, ez könnyű időszak a számára, nem hiszek neki. Most azért is különösen nehéz, mert edzőváltás volt. Természetes, hogy ilyenkor egy játékos még jobban akarna bizonyítani, ott lenni a csapattal, és nagyon rossz, hogy tehetetlen.

– Tudtál felhasználni tapasztalatot a korábbi sérüléseidből?
– Amikor a keresztszalagom sérült meg, a felépülési időszak közepén, négy hónap elteltével volt az, hogy elkezdett stagnálni a helyzetem. Kevesebb új impulzus ért, azt éreztem, hiába teszek meg mindent a gyógyulásért. Aztán természetesen jobb lett, és ez most segített, hogy nem éreztem annyira kilátástalannak magamat, mint a legutóbb.

– Rebrov tudott biztatót mondani?
– Pont akkor nevezték ki, amikor a műtétem volt, így a többieknél később tudtam vele először beszélni, de most már, hogy lassan újra teljes értékű munkát végzek, egyre többet és többet kommunikálunk. Elmondta, hogy tudja, nem könnyű ez a helyzet, legyek türelemmel.

– Hogy tetszik a közös munka vele?
– Határozott elképzelései vannak arról, mit szeretne megvalósítani, és mindent megtesz azért, hogy elérje a céljait. A statisztikákból látjuk, hogy már most többet futunk az első két meccshez képest, amióta ő az edző. Meccsről meccsre fejlődünk, többet és magasabb intenzitással futunk. Erre van szükségünk, hogy eredményesek tudjunk lenni hosszú távon. Nagyon tetszik, ahogy kezel minket a mérkőzések után. Ha nyerünk, akkor is felhívja a figyelmet a javítanivalóra, de a Vidi elleni döntetlenből például nem csinált katasztrófát, akkor pedig a pozitívumokat tudta kiemelni. Vereségünk hála istennek, nem volt, azt még nem tudjuk, utána hogy reagál.

– Voltak változások a keretben a nyáron, de továbbra is nagy a versenyhelyzeted csatárposzton.
– Tudtam tavaly is, amikor ide jöttem, hogy kik a posztriválisaim, ám az előző idényben csak egyszer volt olyan, hogy nem voltam sérült, és nem kerültem be a meccskeretbe, azon kívül mindig. Ha ott vagyok a csapat közelében, bekerülök a meccskeretbe, onnantól bármi történhet, ahogy tavaly, amikor közbejött eltiltás és sérülés, én kezdtem a Vidi ellen. Készen kell állnom, ha jön a lehetőség, élnem kell vele. Tisztában vagyok a saját képességeimmel, a versenyhelyzet nem nyom le, hanem motivál.

– Szombaton a Soroksárral, korábbi csapatoddal játszunk edzőmérkőzést.
– Igen, bár sajnos azon valószínűleg még nem léphetek pályára. Szerettem volna, ha „összedrótoznak” rá, de inkább nem kockáztatunk. Karrierem egyik legszebb időszakát töltöttem ott, ezért hétről hétre figyelem a srácok teljesítményét, szurkolok nekik. Éppen emiatt is lesz különleges a szombati meccs nekem, még akkor is, ha felkészülési találkozó.

– Neked sikerült visszakerülnöd a „kis Fradiból” a „nagyba”. Mit tanácsolnál azoknak, akik most kölcsönben szerepelnek, hogy ők is elérhessék ezt?
– Nekem kicsit más volt a helyzetem, hiszen én nem a Fradiból kerültem oda, hanem fordítva, de értem a kérdést, természetesen azokban az években az lebegett a szemem előtt, hogy eljussak az NB I-es csapatig. Azt látni kell, hogy a Fradi egy nagy klub, itt azonnali eredményre van szükség, ezért jót tesz a fiatal játékosoknak, ha kölcsönadják őket, hogy rendszeres játéklehetőséghez jussanak. Ott pedig kiemelkedőt kell nyújtani ahhoz, hogy vissza tudj kerülni.

– Említetted, hogy a testvéred sokat segít, most viszont a válogatottnál van. Milyenek a megérzései a holnapi, Görögország elleni mérkőzéssel kapcsolatban?
– Arról kevesebbet beszélgettünk, inkább családi témákról volt szó. Most már kétgyerekes apuka, ilyenkor egy kicsit kiszakad az otthoni közegből, az a helyzet, hogy azért picit több szabadideje van… Ugyanakkor természetesen nagyon várja a holnapi találkozót, mindent megtesz azért, hogy játszhasson a következő két Nemzetek Ligája-mérkőzésen.

– Ha már a gyerekek… Milyen nagybácsi Lovrencsics Balázs?
– Gergő felesége azt mondta, hogy szeretnek, és kéri, hogy menjek többet, mert akkor jobb a kedvük. Nem tudom pontosan, mi egy nagybácsi feladata, de azt hiszem, ennél a visszajelzésnél többet nem is kívánhatnék!

Fradi.hu