Széles József pedig 70. születésnapját ünnepelte – hírek birkózóink háza tájáról.

Széles József Albert Életműdíjas mesteredzőnk több, mint negyven éve neveli és tanítja a fiatal ferencvárosi birkózókat. Többek között az ő kezei közül került ki a világ- és kétszeres Európa- illetve, többszörös magyar bajnokunk, Bácsi Péter vagy az olimpiai ezüstérmes Fodor Zoltán.

– A teljes Fradi-család nevében nagyon boldog születésnapot kívánjak Józsi bácsinak! Hogy telik majd ez a csodálatos nap?
– Nagyon szépen köszönöm! A családommal leszek, jönnek majd ebédre, délután pedig edzőkollégám, Farkas Gábor is csatlakozik hozzánk. Egyébként ezen a hétvégén is versenyen lettem volna a gyerekekkel, de a jeles alkalom miatt „kimaradhattam”. A kis tanítványaim azonban nagyon megleptek. Tartom a csütörtöki edzést, amelyen vagy negyvenen ott voltak, gyanús is volt, mert ennyien nem szoktak egyszerre lejönni edzeni. Gábor megállította az edzést, de akkor még mindig nem sejtettem semmit, csak néztem, hova viszi a gyerekeket és akkor után jött a köszöntés. Aranyosak voltak, nagyon meghatódtam.

– Szinte minden nap edzést tart, illetve rendszeresen kíséri a gyerekeket hazai és nemzetközi versenyekre. Honnan ez az elképesztő energia?
– Ez a szakma és a Fradi iránti szeretetből adódik. Sosem meditáltam ezen sokat, mert nem munkahelyemnek tekintem a Ferencvárost, hanem az otthonomnak, így pedig mindent nagyon könnyű dolgozni.

– Megannyi siker és öröm részese volt az elmúlt több, mint 40 évben itt a Fradinál. Ki lehet egyáltalán egyet emelni?
– Őszintén megvallva az egy kicsit igazságtalan lenne, mert nagyon sok jó tanítványom volt, rengeteg fiatal nyert érmet különböző korosztályokban, később pedig felnőtt világversenyeken. Ugyanakkor meg kell említenem Bácsi Pétert, Fodor Zoltánt és dr. Kun Renátót, Németh Ivánt, de még sorolhatnám. Jó érzés visszatekinteni, hogy kik kerültek ki a kezeim közül.

– Mennyiben volt más például a fiatal Bácsi Péter és a mostani gyerekek felkészítése? Kellett egyáltalán változtatnia az edzésmódszereken az elmúlt évtizedek során?
– Egyáltalán nem. Ha a gyerek azt érzékeli, hogy te ezt nagyon komolyan és szentül csinálod és nincs megalkuvás, mert az általad kitaposott utat viszed végig, akkor a gyerek megcsinálja azt, amit szeretnél. Ez pedig a legnagyobb élmény. Te pedig tudod, hogy ez neki jó lesz. Ebből a szempontból a pedagógia is érdekes dolog. Éppen egy pedagógus ismerősömmel beszélgettem, hogy míg az általános iskola első osztályban magadnak a trendet és a fegyelmet kiharcolod a gyerekekkel szemben, akkor már negyedikben könnyű dolgod van, mert fegyelmezett osztályod van. Én azért négy évnél továbbviszem a srácokat, ebben pedig benne van, hogy ha jól neveltek lesznek, közben sikereket érnek el, akkor szintén könnyebb dolgod van. Persze, a folyamat eleje kicsit nehezebb, de annak is megvan a maga szépsége, hiszen azt keresed, hogy tehetsége-e a gyerek, mert csak az ilyen típusúakra szabad terhet rárakni. Sajnos, aki viszont nem ilyen, őt nem szabad olyan illúziókba belekergetni, hogy majd világbajnok lesz. Amikor eldöntöttem, hogy edző leszek, onnantól kezdve minden könnyen ment, mert sosem esett nehezemre edzést tartani és ez még mindig így van.

– Aki ismeri, az tudja, hogy a birkózás az élete. De ha éppen nem szeretett sportágával foglalkozik, akkor mivel tölti szívesen a szabadidejét?
– Nagyon szeretem a természetet. Pesthidegkúton, szinte a hegyoldalban lakom, olyan helyen, ahol a kaputól öt méterre már ott vár a természet. Emellett imádok olvasni, filmeket nézni, jó témákról beszélgetni egy jó társaságban, tehát nem unatkozom.

– Mit üzenne azoknak a ferencvárosi birkózó palántáknak, akik még nemrég kezdték sportkarrierjüket?
– Az összes fiatal fradistának azt üzenném, hogy jó helyen vannak és legyen büszkék arra, hogy a Ferencvárosi Torna Club sportolói.

Fradi.hu