A korábbi kiváló pólóst kérdezték a bajnoki döntőről és a Fradiról.

Faragó Tamás

Nyilvánvaló, hogy a fővárosnak, pontosabban a fővárosi szurkolónak szüksége van egy erős pólócsapatra, amilyen például a 30-as években az Újpest, a hetvenesekben az OSC, a nyolcvanasokban a Vasas vagy a kétezresekben a Domino-Honvéd volt. Egy olyan gárdára, amelynek érdemes szurkolni, és amely akár a Bajnokok Ligája megnyerésére is esélyes. Ez most, nagyon úgy néz ki, a Fradi lesz. A rendszerváltás utáni időkben egy kiemelkedő klub mögött mindig komoly anyagi háttér volt, gondoljunk csak a Domino-Honvédra, amely a teljes magyar válogatottat koncentrálta.

Én inkább azt hangsúlyoznám, micsoda profizmust láthattunk szerdán Varga Dumi, Jaksics, Nikics, Vámos, Madaras vagy éppen a magabiztosan védő Vogel Soma teljesítménye mögött. Ezek a klasszisok a legfontosabb pillanatokban hozták magukat. És talán az én számból, a női válogatott egykori szövetségi kapitánya szájából nem hat szentségtörésnek, amit mondok: ez vérbeli férfimeccs volt, nem azért nyert az egyik csapat, mert a másik mindent elrontott, hanem Vámosék igyekeztek túljátszani Prlainovicsékat, és ez sikerült is nekik. Őszinte póló volt ez, igazi vízilabda, amit mindig is látni szeretnénk.

A két csapat 14 akciógólt lőtt, ennyi kapufás találatot talán még sohasem láttam. Én mindig azt mondom, ha egy meccsen a kapus a mezőny legjobbja, ott valami nem stimmel – most ez fel sem merült, Varga, Jaksics, Nikics, Vámos elhomályosította a kapuvédőket. A másik meg az, hogy ha egy élvonalbeli játékos naponta kétszer két órán át gyakorolja a három méterszer 90 centis ketrec eltalálását, akkor szerintem elvárható, hogy éles meccsen kapufás gólokat lőjön. Én mindig csodálkozom, amikor látom, hogy a lövő játékos összecsinálja magát a kapus láttán. Ennek fordítva kell történnie, és szerdán fordítva is történt!

Ha jövőre utcahosszal nyeri a bajnokságot a Fradi, akkor a többi élcsapat – a Szolnok, az Eger, az OSC, a Miskolc, a Honvéd, a Vasas – rákényszerülhet arra, hogy a saját utánpótlásához nyúljon, itt lesz a lehetőség a kiugrásra a tehetséges magyar fiatalok előtt. De ha már a magyar pólóról beszélünk: nem a délszláv erővízilabdát kell majmolnunk, hanem azt a szellemes, technikás és taktikailag is érett magyaros játékot kell előadni, amit a Fradi – és olykor a Szolnok – mutatott be szerdán. Olyan zseni, mint Varga Dumi, egy évtizedben csak egy születik, és kivételes szerencsénkre ő magyar. Volt ezen a meccsen húzás, kettőzés, minden, mi szem-szájnak ingere, és még az sem zavart különösebben, hogy ezeket a trükköket esetenként Jaksics vagy éppen Nikics mutatta be…

Magyar Idők