Hokisaink tegnap leigazolt támadójával beszélgettek a csapatváltásról.

– Az elmúlt három szezont Miskolcon töltötted, ebből kétszer megnyertétek a ligát, egyszer pedig ezüstérmesek lettetek. Köztudott, hogy bizonytalan a helyzet a miskolci csapat és az egész Erste Liga körül, ennek ellenére meglepő lépés, hogy elhagytál egy ilyen erejű csapatot, ráadásul úgy, hogy stabil tagja voltál a csapatnak. Miért döntöttél a távozás mellett?
– Összesen nyolc éve vagyok stabil tagja a ligának, a Miskolc előtt a Dunaújvárosnak voltam mondhatjuk, hogy meghatározó játékosa. Nem volt persze nagyon nehéz dolgom, hiszen az ott töltött idő alatt mindkét csapat a legmagasabb szinten jegyzett együttesnek számított a mezőnyben, nagyon jó játékoskerettel és háttérrel. Közel 27 évesen viszont úgy éreztem, szükségem van egy olyan kihívásra, hogy kipróbáljam magam egy csapatban, amiben bár bőven megvan a potenciál, de hiányzik még egy lépcsőfok ahhoz, hogy topcsapattá váljon. Szeretnék a Fradiban az a játékos lenni, aki előremozdítja a társaságot afelé, hogy meglépjék ezt a lépcsőfokot. A jelenlegi vezetőségnek van egy elképzelése a következő időszakra nézve, ami nekem nagyon szimpatikus, így motivált vagyok, hogy főszerepet játsszak a csapat életében a közeljövőben.

– Nem hiányzik majd az esetleges Extraligás szereplés a DVTK-val?
– Az sem lenne rossz lehetőség, de ahogy említettem, a döntésemet jelentősen befolyásolta, hogy újfajta kihívásra vágytam. A másik ok pedig, hogy szeretnék hosszú távon több időt tölteni a családommal, akik Dunaújvárosban és környékén élnek, ez pedig Budapestről sokkal könnyebben megoldható. Bár ez volt a kisebbik része, mindenképpen szerepet játszott a döntésemben. Még mindig nagyon bizonytalan, hogy a csapatokkal és a ligával mi lesz, de abban biztos vagyok, hogy egy szisztematikusan építkező klubot választottam, és úgy érzem, jól döntöttem, hogy nem vártam tovább a körülmények alakulására.

– Mi volt az, ami megfogott a Ferencvárosban, és a szakosztály ajánlatában?
– A Fradi hagyományosan egy nagy csapat, és bár az elmúlt években nem volt ott a közvetlen élmezőnyben, de mostanában is voltak nagyon jó meccsei és időszakai. Többször vezette is a ligát az alapszakaszban az FTC, de kívülről úgy tűnt, hiányzik az a plusz, amivel stabilan tudná hozni a csapat azt a szintet, amit egy topcsapatnak kell, pedig a potenciál mindig megvolt erre. Nagyon szimpatikus volt számomra Fodor Szabolcs vezetőedzői kinevezése, valamint az általa és a szakvezetés által vázolt tervek, hogy állítsuk új pályára a Fradit, és egy hosszú távú építkezésbe kezdjünk. Ezért is állapodtunk meg kétéves szerződésben, hogy az újjáalakuló csapatnak meghatározó tagja, vezéregyénisége lehessek.

– Régóta kapsz meghívót a válogatott összetartásokra, jégre is léptél címeres mezben, a Ferencvárosnak viszont az utóbbi időben a felkészülési meccseket leszámítva nem volt válogatott játékosa. Nem érzed úgy, hogy a korábbi csapataiddal könnyebb lenne a válogatottságot elérni?
– Hiszek benne, hogy ez aktuális forma, eredmény függvénye is a szövetségi kapitány döntése mellett. Sőt, nem is elsősorban arra kell koncentrálnom, hogy személy szerint én ott legyek a válogatott keretben. A klubcsapatomban ugyanis sokkal fontosabb a csapategység, mint az egyéni érdekek. Ez a cél most a Fradinál is, hogy ne nagy nevek sorát igazoljuk, hanem kovácsoljunk minél szorosabb, egységesebb csapatot. Csak akkor lehetünk igazán eredményesek, ha mindenki egységesen ugyanabba az irányba húz, és mindent megtesz a célok elérése érdekében. Ha pedig ez megvan, akkor mindent megtettem és megtettünk, a válogatottság pedig egy plusz ajándék.

– Köztudott rólad, hogy tudatosan menedzseled a pályafutásodat és foglalkozol a hosszú távú jövőddel is, te vagy a Jégkorongozók Érdekvédelmi Szövetségének új elnöke, a holtszezonban pedig civil munkát is vállaltál. Hogy látod a következő 2-3 évedet, mi az, amit elérhetsz a Fradival?
– Ha az ember több dolgot próbál egyszerre csinálni, mindig rangsorolnia kell. De szerencsére maximalista vagyok, és bármivel foglalkozom, abban mindig a legjobb akarok lenni. Eddig is, és jelenleg is a jégkorong áll az első helyen az életemben, és amíg tart a pályafutásom, addig ez nem is fog változni, nem szeretnék mérlegelni, kompromisszumokat kötni, amik a karrieremet befolyásolhatják. Természetesen a holtszezon áprilistól augusztusig más helyzet, olyankor van szabad kapacitásom a civil életem építésére is, olyankor dolgozom, tanulok. De amikor a hokival kell foglalkozni, azt teljes erőbedobással teszem, a Fradiban ugyanúgy, mint korábban. Ami az elképzeléseket illeti, azzal lennék elégedett, ha a most felvázolt célokat sikerülne teljesíteni. Természetesen biztosan lesznek hullámvölgyek, ez mindig mindenhol benne van, de mindig ki kell tartani a célkitűzések mentén, és végigcsinálni a csapattal az eltervezett építkezést. Szeretném, ha ez alatt az idő alatt egy nagyon erős mag alakulna ki a játékoskeretben, és akár már az első évben is tudnánk meglepetéseket okozni, és komoly eredményt elérni. Erre pedig folyamatosan lehet építkezni.

– Muszáj megkérdeznünk: számszerűleg milyen eredménnyel lennél elégedett?
– Erre azért nehéz válaszolni, mert még mindig nem tudjuk, milyen lesz a liga összetétele. Ha tudnánk azzal számolni, hogy milyen ellenfelekkel kell felvenni a versenyt, könnyebb lenne helyezésbeli célokat is mondani, de ezt most még nem lehet megmondani. Ahogy eddig is mondtam, a legfontosabb a profizmus és a folyamatos építkezés, mind a jégen, mind azon kívül.

Fradi.hu