Dénessel beszélgettünk a tegnapi sajtócsütörtökön.

A Haladás elleni mérkőzés nem sikerült túl jól, nem igazán tudtunk helyzeteket kialakítani az egész mérkőzés során, a Rolinak volt 1-1-nél egy helyzete a vége felé, amit ha berúg, akkor nyerhettünk volna, de nem érdemeltünk volna győzelmet, talán a vereséget se, de a foci az már csak ilyen. Erőt kell merítenünk ebből, jól kell reagálnunk arra, hogy gyengébb teljesítményt nyújtottunk és az eredmény sem jött. Többet kell dolgozni, többet kell futni, fegyelmezettebben kell játszani és akkor ki tudnak jönni azok a kvalitások, amik a csapatban, a játékosokban vannak.

Számomra meglepetés volt, hogy a Videoton kiesett a Vác ellen a Magyar Kupában, főleg, hogy ők már tavaly is beleléptek ebbe a folyóba, úgy gondoltam, hogy idén – a mi kiesésünk után – már ők a legnagyobb esélyesei a sorozatnak, de így alakult nekik ez a meccs. Nem tudtak olyan átütő erővel és olyan hatékonyan játszani, mint ami jellemző rájuk a bajnokságban. Biztos, hogy ez fel fogja őket piszkálni, fel fogja tüzelni, mint minket a hétvégi fiaskó. Bízom benne, hogy a bizonyítási vágy bennünk nagyobb lesz, mint a Videotonban és ezt kihasználva győzelmet arathatunk felettük. Úgy gondolom, hogy nagyjából hasonló játékoskeretekről beszélhetünk, nyáron nekünk még szűkebb volt a csapatunk, az utolsó napokban érkezett igazolások közelebb hoztak minket, a napi forma fog dönteni. Náluk és nálunk is vannak kiemelkedő játékosok. Ha mindkét csapat jól fog funkcionálni, jó lesz a csapatjáték, akkor ezek az egyéniségek dönthetik majd el a három pont sorsát.

Lassan már négy éve, hogy itt vagyok, akkor nem gondoltam volna, hogy így alakul, Danival ketten vagyunk már csak itt abból a csapatból, ez egy érdekes szituáció, de örülök, hogy azóta is bízik bennem a szakmai stáb és szerződést is tudtunk hosszabbítani. Ez felelősséggel is jár, hiszen ha néha úgy adódik, akkor a csapatkapitányi karszalag is rám kerül, a csapaton belüli szerepem is megváltozott az elmúlt években. Most már egy olyan játékosnak kell lennem, aki vezér tud lenni, irányt tud mutatni a pályán és az öltözőben is. A meccs előtt mindig a csapatkapitány tartja a beszédet, így rám is hárulhat már ilyen szerep, próbálok olyan dolgokat mondani a srácoknak, amik hatnak rájuk, bízom benne, hogy ez sikerül, ez nekem is egy olyan feladat, amin gondolkozni kell előre egy kicsit, hogy mi az, amire hatni kell, mit szeretnék elmondani. Vannak a meccsel kapcsolatos dolgok, hogy mire figyeljünk, akár korábbi találkozókból kis részletek, amik nekem tetszettek, amikből erőt tudunk meríteni. Az egész család nagyon büszke arra, amit eddig itt elértem, folyamatosan figyelemmel követnek a tévében, az interneten, a mérkőzéseket vagy bármilyen médiamegjelenést, ahol láthatnak, sajnos édesapám és nagyapám ezt már nem érhette meg, hogy ide igazoltam.

A felcsúti eset Lazoviccsal, mivel már nem fáj a bokám, nem lesz hatással különösebben a mostani találkozóra, utána egyből elnézést kérve jött oda hozzám, nem akart sérülést okozni, az Európa Liga kiesés után a szerbek nagyon felspannolt állapotban voltak. Hogy nem jöttek oda utána a többiek, arról azért beszéltünk utána, hogy nem volt egy határozott fellépés ellene, ez azóta már változott. Volt már több hasonló szituáció, hogy egy ilyen után körbevettük az ellenfél játékosát, talán ez is kellett ahhoz, hogy ilyen téren is változzon kicsit a csapat viselkedése, ha így volt, akkor legközelebb is szívesen odatartom a bokámat majd… Onnantól kezdve teljesen másként védjük egymást a pályán, a Honvéd ellen a Bobál picit nekem jött, nem volt semmi különös, de konkrétan el kellett, hogy fusson a tett színhelyéről, nevetgéltünk is ezen a végén.

Dibusz Dénes