Egykori játékosunk kritikáit is elmondta és beszélt a Tábor visszatéréséről is.

Mit gondol a mai Fradiról?

Amíg világ a világ, a Fradi mindig a Fradi marad. Szerintem nagyjából a helyén van most is, egyértelműen a magyar labdarúgás meghatározó klubja. Csapatként nem volt mindig az, hiszen korábban beesett egy másodosztályú szereplés is. Most a Kubatov Gábor vezette menedzsmentnek köszönhetően van egy stabil, erős háttér a Ferencváros mögött. Jelenleg a Fradinál minden olyan feltétel adott, amely szükséges ahhoz, hogy Magyarországon a topon maradjon. Megvan az infrastruktúra, a pénzügyi támogatás is. Mindenük megvan, hogy ott legyenek, ahol lenniük kell, fent a csúcson. Remélem, hogy a táborral és a szurkolókkal is kiegyenesedik lassan a történet.

Az utánpótlásban is minden rendben van?

Ez egy hosszú távú történet, most még nem lehet megmondani, hogy jól dolgoznak-e az utánpótlásban a német szakember irányítása alatt. Ez a jövő kérdése, ehhez idő kell és türelem.

Most elég sok idegenlégiós játszik a Fradiban. Az ön idejében azért volt egy erős magyar gerince a csapatnak, ami a válogatott gerincét is adta.

A világ változik. Guardiola alatt a Barcelonának is volt egy olyan időszaka, amikor sok saját nevelésű katalán játékos játszott a csapatban. Végig is verték a világot, ma már azonban nem egyértelműen ez a tendencia ott sem. A Fradinál sem tartják már azokat a trendeket, amelyek az én időmben jellemzőek voltak. Akkoriban a Fradi kispadján csak Fradi-érzelmű edzők ülhettek. Ez ment évtizedeken keresztül, aztán a kétezres évektől a klub vezetése felhagyott ezzel az irányelvvel. Az utóbbi időkben nem láttunk a kispadon Ferencváros-kötődésű edzőt. Egy nem Fradi-kötődésű, vagy éppen külföldről érkező edzőnek pedig nyilván nem olyan fontos, hogy Fradi-kötődésű játékosokat, vagy épp magyar futballistákat játszasson.

Ez rendben van így?

Ha az eredményességet nézzük, akkor az elsődleges szempont, hogy meglegyen a megfelelő felkészültségű játékoskeret a csapatban. Ha ezt nem tudják megoldani saját nevelésű játékosokkal vagy egyáltalán magyar játékosokkal, akkor szükségszerű külföldi játékosok után nézniük, akik elvileg tudnak segíteni a Ferencváros céljainak elérésében. Ez már a mi időnkben is így volt. Igaz, volt egy nagyon erős magyar keret, tele fradistákkal, de azért volt négy-öt jó idegenlégiós is, akik emberileg és szakmailag is hozzá tudtak tenni a Fradi sikeréhez. Szerintem ma a Ferencváros sem a hazai, sem a külföldi játékosok foglalkoztatása terén nem tart ott, ahol kellene. A Fradiban sokszor nem azok az idegenlégiósok játszanak, akik a klub hagyományaihoz, jó hírnevéhez méltó szintet képviselnének; azonban el kell ismerni azt is, hogy ebben a tekintetben a jelenlegi menedzsmentnek voltak jó húzásai is az elmúlt években, gondolok itt elsősorban Besicre, Leonardóra, Jennerre vagy éppen Ramirezre. Ők a megfelelő szintet képviselték.

Mi az oka annak, hogy a Fradiban sokszor nem a megfelelő szintet képviselő focisták játszanak?

Nem biztos, hogy akarnak annyi pénzt áldozni egy-egy játékosra, mint amennyit a piac megkövetel. Az is lehet, hogy egyszerűen nem tudnak eleget fizetni. Persze ez egy több tényezős történet, sokat számít a kapcsolatrendszer is. A Fradinak arra kell törekednie, hogy mind a hazai, mind a külföldi piacon napra készen ott legyen és ha kell, egyből cselekedjen. Ehhez, mint már említettem az imént, széleskörű kapcsolatrendszer, kiváló együttműködések és persze pénz is szükséges, plusz megfelelő szakmai felkészültség ahhoz, hogy eldöntsék a kiszemeltekről, hogy valóban mind szakmai mind pedig üzleti szempontból megfelelnek-e a Ferencváros mindenkori elvárásainak.

Hiába a sok szép új stadion, mégsem nagyon emelkedik a nézőszám.

Nem azért lesznek tele a stadionok, mert jobbak a feltételek,hanem mert történik valami különleges a magyar labdarúgásban. Egy Eb-szereplés vagy épp az, hogy egy hétezer fős Fradi tábor visszatér a stadionba. Jó példa erre a tavaly nyári utcai hangulat a válogatott miatt, vagy éppen a telt ház a legutóbbi Fradi-Debrecen meccsen. Az emberek szeretnék elengedni, jól érezni magukat és felhőtlenül, együtt örülni valaminek. A Fradi-meccsre visszatérve, a várhatóan fergeteges hangulat miatt további tizenháromezer ember pedig úgy döntött, hogy kimegy a Debrecen elleni mérkőzésre. De miért is döntöttek így? Mert Fradi-érzelmű emberként, úgy érezték, hogy erkölcsileg mindenképpen támogatni szeretnék azt a folyamatot amely elkezdődött az ultrák visszatérésével, vagy csak azért mentek ki mert valami különlegesre vágytak éppen, és a tábor visszatérése ezt tartogatta számukra. Nem ugyanaz a kettő, mert az első egy érzelmi és bizalmi kérdés a klub víziójához, törekvéseihez igazodva, segítve, támogatva azt a megvalósulásban, a második pedig nem más, mint egy alkalmi, az aktuális hangulattól függő kérdés, döntés. Azonban a pályán elért eredményesség önmagában úgy tűnik mégsem elég, hiszen tavaly előtt a csapat utcahosszal verte a mezőnyt, és ennek ellenére sem tért vissza a régen várt hangulat a gyönyörű stadionba, és a nézőszám is csak nagyon ritkán kúszott a tízezer fölé. Úgy érzem, hogy még nem teljesen kerek ez a történet, és tovább kell dolgoznia minden érintettnek azért, hogy újra minden jó legyen az Üllői úton.

forrás és teljes interjú: mandiner.hu