Többször is felálltunk, egyszer a padlóról is, de pont nélkül maradtunk.
Női kézilabda, Bajnokok Ligája csoportkör, 5. mérkőzés
Ferencváros 28-29 (12-16) Vardar Szkopje
Gólok: Pena 8, Faluvégi 4, Kovacsics 4, van der Heijden 4, Márton 3, Szucsánszki 2, Lukács 1, Schatzl 1, Snelder 1
Nem volt túl ideális a mai BL-találkozó kezdési időpontja, hiszen sokan talán szívesebben ebédeltek volna fél kettőkor, ennek ellenére megtelt a dabasi csarnok és nem lehetett panasz a hangulatra, főleg a második félidőben, amikor óriásit küzdött csapatunk. Pár percig úgy tűnt, hogy a „megszokott” 0-4-es kezdés vár a szurkolókra, hiszen 0-2 után még hetest is hibáztunk, ám nem így lett – talán ezért is kaptunk ki, jegyezték meg páran keserédesen a záró dudaszó után… Fordítanunk is sikerült, ám a Vardar gyorsan visszavette a mérkőzés irányítását, nálunk pedig a sajnos Jovanovics és Kovacsics is tudása alatt játszott, Maki kifejezetten gyengén, talán túl sokat is volt a pályán. Ellenfelünknél extrát hozott Penezics átlövőben, valamint rengeteg gondot okozott nekünk a beállós Cvijics, aki egyébként rendkívül antipatikusan viselkedett a pályán, emiatt végül meg is kapta a „Godzilla! Godzilla!” rigmust a lelátótól. Ami még feltűnő volt, hogy szinte az egész első félidő alatt feladtuk a szélső játékot.
A második félidőre aztán borzalmasan jöttünk ki, folyamatosan hibáztunk támadásban és védekezésben is, amit köszöntek szépen a macedónok és elléptek héttel, ekkor úgy nézett ki, hogy egy nagyon komoly pofonba is beleszaladhatunk. Aztán beállt Szucsánszki Zita, ez pedig jót tett a csapatnak, megnyugodtunk és elkezdtünk játszani. Folyamatosan megjátszottuk a szélsőket, Faluvégi és Márton pedig kihasználta a lehetőségeket igen jó százalékban, csak Gréta hibázott egyet a hajrában. És ami nálunk a technikai hiba volt, az a Vardarnál az egészen felfoghatatlan figyelmetlenség a kiállításoknál: kétszer is rontottak a meccs során, előbb a büntetés lejárta előtt jöttek talán vissza, majd kapus nélkül akartak támadni időkérés után, csak a kapus is ott maradt a pályán. Ezeket úgy-ahogy ki tudtuk használni, szorossá tettük az eredményt, ám hiába, a végjátékban sajnos kijött a Szkopje ereje, és eldöntötték a maguk javára a mérkőzést. Talán esélyünk lehetett volna a pontra, ha a végén Cvijics mozgását szigorúbban szankcionálják a játékvezetők, ám nem így történt, vereséget szenvedtünk. Amennyiben a THC holnap legyőzi a Larvikot, akkor az utolsó csoportmérkőzésünk edzőmeccsé változik, ami jó hír volna, tudván, hogy a hétvége előtt még az Érd otthonába látogatunk.
Elek Gábor
Büszke lehetek arra, hogy a második félidőben hogyan küzdöttünk, és hogyan álltunk talpra, de a végjátékban ismét túl sokat hibáztunk. Ennyi hibával pedig egy ilyen erős csapat ellen, mint a Vardar, nem lehet nyerni.
