Félóra alatt tettünk közé tízet a mai bajnokin.
Ferencváros 39-23 (18-8) Váci NKSE
Gólok: Kovacsics 6, Snelder 6, Schatzl 5, Zácsik 5, Lukács 3, Pena 3, Faluvégi 2, Jovanovics 2, Mészáros 2, Szarka 2, Mód 1
Szucsánszki Zita ma sem lépett pályára csapatunkban, ha hinni lehet a lelátói hangoknak, akkor csapatkapitányunk befejezte a szezont, a „karszalagot” Szekeres Klára örökölte meg. Egy rövid ideig úgy tűnt, hogy nem lesz góleső, hiszen az ötödik percben még 2-1-re vezetett ellenfelünk. Nagyon sok volt a ki nem kényszerített hiba mindkét oldalon. Aztán Bíró Blanka lehúzta a rolót, korábbi csapattársai nem tudtak túljárni az eszén, a támadásban pedig kinyílt a gólzsák: csináltunk egy 5-0-ás rohamot. Csak ezután érkezett a harmadik váci gól, a szünetig mindössze nyolcszor találtak be, mi ellenben tizennyolcszor… Mondhatni kezdett kicsit komolytalanná válni a mérkőzés.
Tehát a pihenőre már úgy mentünk, hogy a meccs megvan, csak a gólkülönbség volt kérdéses, a folytatásban ennek ellenére sok szép dolgot láthattak a kilátogató szurkolók, hatalmas bombák, gyönyörű akciók, és önfeláldozó labdamentés is akadt, Faluvégi Dorottya kapta a legnagyobb tapsot, miután hosszú métereket repült egy labdáért. Volt egy ötperces kihagyásunk, amikor nem lőttünk gólt, ekkor zárkózott fel egy kicsit a Vác, ám ezután elfogytak, mi pedig nagyon megszórtuk őket, a vége közte tizenöt és lehetett volna több is.
Elek Gábor
Sokan tudják, hogy a Vác és a Fradi között – főleg a kispadoknál – nagyon komoly kötődések vannak, ezért nem meglepő, hogy szurkolok a Vácnak a céljai eléréséért. Értékes skalpot szereztünk, de véleményem szerint a győzelem mértéke a végén kicsit túlzóvá vált, igaz, jól kihasználtuk ellenfelünk hibáit. Illetve, Blani tényleg jól védett, főleg a meccs elején és a végén nyújtott káprázatos teljesítményt. Ami nekem külön öröm, hogy végre újra láttam mosolyogni a játékosaimat. Tudja mindenki, hogy milyen csalódás ért minket az elmúlt két hétben, a Bajnokok Ligája-kiesésünk akkor is megviselte a lelkünket, ha az agyunk tudja, hogy ez a realitás. Most úgy láttam viszont, hogy túl kerültünk rajta, sok jókedvű játékost és mosolygós arcokat láthattam a pályán, ez pedig nagyon fontos a következő etapra tekintettel. Szeretnénk ugyanis még a hátralévő hat meccsen önmagunknak és a szurkolóinknak is megfelelni. A csapatom talán a legnagyobb erénye, hogy egyáltalán nincsen motivációs problémája. Nagyon szeretem ezért őket, és kuriózumnak tartom, ilyen csapattal még nem dolgoztam együtt, a legbánatosabb pillanatokban is úgy edz és játszik mindenki, ahogy kell. Nyilván, ebben benne van a hiba, benne van, hogy nem jó a teljesítmény, de egyetlen a szezonnak egyetlen pillanat sem volt, amikor megkérdőjelezhette volna bárki, hogy ez a csapat akar-e vagy nem. Ez a csapat egész évben mindent akart. Edzeni is, játszani is és sikeresnek lenni is. Nagyon boldog vagyok, hogy velük dolgozhatok.
