Győzelemmel kezdtük a MOL Liga rájátszását.

DVTK Jegesmedvék 4-5 Ferencváros
Harmadok: 3-2, 0-2, 1-1
Gólok: Sumi (Szappanos), Tendler, Dubek (+1, Rafaj), Kiss (Sumi, Szappanos), Dubek (Tendler, Rafaj)

Remekül kezdtük a rájátszás első meccsét, igaz kis szerencsével, Sumi ugrott meg, majd lőtt, a pakk pedig átcsúszott Adorján alatt, lelassult és valahogy átvánszorgott a gólvonalon túlra, videóbírót is igénybe vettek a játékvezetők, mielőtt végleg megadták a találatot. Ez felpaprikázta a hazaiakat, egy percen belül szép egyéni teljesítménnyel egyenlítettek is. Nem sokkal később nem takarított a védelmünk, a Seveláról kipattanót pedig Magosi tudta értékesíteni. És jött a harmadik is, fórból, miután odavágtak a kapusunknak… Mi kaptuk mégis a két percet, hiszen megvédtük, Sevela majdnem hárította a közelről leadott lövést, de valahogy átperdült a vállán. Szerencsére nem estünk össze ettől a rossz tíz perctől, sőt! Tettünk róla, hogy ne legyen reménytelen a folytatás, Tendler szerzett korongot, megindult egyedül és szépített.

A második harmad leginkább piszkos hokit hozott, mindkét oldalt akadtak nem túl szép mozdulatok, de ehhez nekünk sikerült jobban alkalmazkodnunk. A játékrész felénél volt egy komolyabb jelenet, ami Magosi sípszó utáni szúrásáról marad emlékezetes, egyeztetés után végül mi kerültünk emberelőnybe, méghozzá úgy, hogy négyen voltunk három ellen, miután a páros kiállítás után szabálytalankodott egy miskolci. Ezt pedig ki is használtuk, Dubek forgott a kapu előtt, odakerült a játékszer, amit be is tudott tuszkolni. És a vezetést is megszereztük, Sumi lövése pattant ki Adorjánról, amire Kiss csapott le és éles szögből a hálóba lőtt. Közben hátul hatalmas munkát végeztünk, Sevela is fogott, mint a festék, egyszer még a sisakja is lerepült, amit valamiért nem fújtak le a zebrák, nekünk kellett ellökni a kaput, hogy észrevegyék.

A záró húsz percet egy áthúzódó kiállítás kibekkelésével kezdtük, majd egy veszélyes kontrával jeleztük, hogy még élünk. Ezután viszont óriási nyomást helyezett ránk a Diósgyőr, mi pedig úgy tűnt, hogy fáradtunk is, ám sikerült a rejtett tartalékokból is meríteni, hősies játékot mutattunk be, gyilkoltuk a házigazdák játékát, amivel nem igazán tudtak mit kezdeni, ha véletlenül helyzetbe kerültek, akkor viszont ott volt Sevela. Lassan csorogtak a percek, aztán jött egy kisebb hideg zuhany, egy védhető lövésből egyenlítettek a miskolciak, ekkor még bő hét perc volt hátra. Közel voltak a vezetés megszerzéséhez is, ám Dubek óriásit mentett a kapu torkában, majd megindult, a támadó harmadban pedig visszakerült hozzá a pakk, amit ráküldött, Adorján pedig benyelte, óriási potya volt, de ez legyen a borsodiak problémája. Az utolsó percekben emberhátrányba is kerültünk, a kapust lehozva támadtak ellenünk, ám csúsztunk, másztunk, aminek meglett az eredménye, megtartottuk az előnyünket és megnyertük a párharc első mérkőzését.

Kell ennél jobb invitálás csütörtökre? Aki teheti, az látogasson ki az erzsébeti jégcsarnokba!

Greg Lindqvist

Jól kezdtünk, megszereztük a vezetést, ám utána egyéni hibákból fordított a Miskolc. Most sokkal keményebben játszottunk, mint az alapszakaszban bármikor, és időnként bizony szerencsénk is volt. Ám erre is szükségünk van, ha le akarjuk győzni a bajnokot. Nagyon örülök a győzelemnek, de most már a következő meccsre koncentrálunk.

Jégkorongblog