Női kézilabda csapatunk kőkemény játékosa, az év védekezőjének is megválasztott Szeki elárulta, mi az, amitől már gyerekként is tartott.

Szekeres Klára

Még a pók szót is szörnyű kimondani, már a nevük hallatán végigfut a hátamon a hideg. Már gyerekként is féltem tőlük. Egyetlen rossz emlékem sincs velük, sosem kellett arra ébrednem, hogy a fejemen mászik egy, egyszerűen csak nem bírom elviselni őket. Ha otthon felfedezek egyet? Hát a méretétől függ, hogy mi lesz a sorsa.

Ha mondjuk nem nagyobb, mint a körmöm, akkor megemberelem magam, azzal egyedül is elbánok. Kivéve, ha fekete… Ezen a téren ugyanis elég babonás vagyok, mert ha fekete pókot öl meg az ember, az balszerencsét hoz a jövőben. Ha viszont picike és más színű, akkor vesznie kell.

Ha mondjuk dióméretű pókot látok, inkább csak szemmel tartom, amíg valaki, mondjuk a párom, haza nem érkezik. Szerencsére horrorfilmekből is csak egyetlen pókosat láttam, utána nagyon bíztam benne, hogy nem álmodok majd rosszat, és szerencsére nyugodt éjszakám volt.

Sportkrém – NS