Dubek Vladimir a három meccses túránkon négy gólpasszt adott, ezzel érdemelte ki az elismerést.

Milyen volt az első idei erdélyi túra és mennyire tudtátok kipihenni a hosszú út fáradalmait a meccsek előtt?
Az út hosszú és véget nem érőnek tűnt, de jó volt, hogy egy nappal korábban érkeztünk Brassóba, így volt időnk pihenni, este edzettünk egy jót, másnap pedig győztesként hagytuk el a jeget. Ugyanígy volt egy pihenőnapunk a Galac elleni meccs előtt, az utolsó meccs viszont nehéz volt és fárasztó. Galacon gyorsan pihenőre tértünk a meccs után, reggel pedig egy hatórás út várt ránk Csíkszeredába, ahol aznap este már játszottunk. Végül összeszedtük minden erőnket és a harmadik meccsünket is sikerült megnyerni.

Harmadik szezonodat kezdted a Fradiban, most viszont egészen más a csapat, mint 2014-ben, amikor odakerültél Miskolcról. Mi a legnagyobb különbség?
Ez a csapat teljesen más, mint a korábbi. Csak elvétve van pár tapasztalt, idősebb játékosunk és sok a fiatal, akik felnőtt mezőnyben csak nagyon kevés meccsen játszottak eddig, vagy egyáltalán nem játszottak még felnőtt csapatban. Számunkra minden meccs az iskolát jelenti és ahogy haladunk a szezonban, egyre többet tanulnak a fiatal játékosok is. Összességében nem sok tapasztalat egyesül a csapatunkban, de éppen emiatt mindenki a lehető legjobbját igyekszik nyújtani. Egyáltalán nincsenek „nagy neveink” vagy bármilyen kiemelkedő játékosunk, és emiatt számunkra a csapategység és a kemény munka áll az első helyen ebben a szezonban, mert csak így tudjuk felvenni a versenyt a többi klubbal.

Immáron csapatkapitánya vagy ennek a fiatal zöld-fehér gárdának. Tiszteletreméltó tizenkét Magyarországon töltött szezonnal a hátad mögött milyen tapasztalatokat tudsz átadni a csapattársaknak és hogyan motiválod őket egy-egy ilyen kemény sorozatban, mint a múltheti?
Meg kell mondanom, nagyon örülök, hogy a játékosokat egyáltalán nem kell noszogatni, mivel a fiatalok motiváltak, meg akarják mutatni a családnak, barátoknak, szurkolóknak, csapattársaknak és főleg saját maguknak, hogy tudnak jégkorongozni és kiérdemelték a helyüket a csapatban. Elsősorban pedig mindegyikünk győzni akar és mindent megteszünk ezért, kölcsönösen motiváljunk egymást. Ez a túra különösen megmutatta, hogy ha keményen dolgozunk, bárkit legyőzhetünk és ez a legnagyobb motiváció nekik, hogy látják, hogy van értelme az igyekezetnek.

Már bőven a MOL Liga indulása előtt Magyarországon játszottál, hogyan változott a magyar jégkorong azóta, hogy 2004-ben az Újpesthez igazoltál?
Hihetetlenül sokat változott az itteni jégkorong mióta Magyarországon vagyok. Amikor idejöttem, egy csapat volt az országban, a Volán, az összes többi a periférián volt. A magyar bajnokságban csak néhány együttes volt és a meccsek száma is alacsonyabb volt. Előbb csak az országos bajnokság volt, később az Interliga, majd csak az után alakult meg a MOL Liga. Elkezdtek ide járni a külföldi edzők, játékosok és szörnyen gyorsan fejlődésnek indult a jégkorong Magyarországon. Mindenki azt kezdte vizsgálni, hogyan lehetne jobbá tenni a jégkorongot, hogy a magyar hoki feljebb jusson. Az, hogy Magyarország az A-csoportos világbajnokságon játszott, egyértelmű eredménye annak, hogy a sportág rengeteget fejlődött Magyarországon. A MOL Liga szintje egyaránt emelkedett, már sok edző és játékos szeretne ide szerződni.

Megszerezted az állampolgárságot és három tornán is részt vettél már a magyar válogatottal, de világbajnokságon sosem vettél részt. Fogod még viselni a címeres mezt?
Nyolc éve van magyar állampolgárságom, ezalatt csak három barátságos tornán vettem részt. Még amikor megkaptam, reméltem, hogy több meccsen is jégre léphetek a válogatottban, de tulajdonképpen az akkori generáció is nagyon erős volt Ladányival, Palkoviccsal és a többi volános játékossal. Úgy gondolom, hogy most, amikor Magyarországon ennyi ügyes fiatal hokis van, nekik kell lehetőséget kapni a válogatottban. Ők még magasabbra emelhetik a magyar jégkorongot.

MJSZ