Az NBI-ben 30 góllal társgólkirálynő támadónkkal beszélgetett a sportnapilap magazinja.

Pályafutása legjobb szezonján van túl?
Egyértelműen. Korábban is akadtak jó idényeim, de még sosem játszottam akkora klubban, mint a Ferencváros, ráadásul az első szezonomban rögtön két aranyérmet is szereztem. Keményen dolgoztunk a sikerekért, de megérte.

Lehet ezt még fokozni?
Mindenképpen, mivel a nyáron Bajnokok Ligája-selejtezők vár­nak ránk. Emellett szeretném, ha a következő idény végén még több találattal szerepelnék a gól­lövőlista élmezőnyében. Persze nem minden a gól, és különben is sok olyan egyéb eleme van a játékomnak, amelyben fejlőd­nöm kell. A labdarúgásban so­sem lehet hátradőlni, még ke­ményebben dolgozom, minden meccsen bizonyítani akarom, hogy helyem van a csapatban.

Az első szezonjában rögtön har­minc gólt szerzett. Mi a titka?
Nincs semmilyen titok, egysze­rűen csak koncentráltam. Talán meglepő, de ha pályára lépek, elsősorban nem a gólszerzés jár a fejemben, hanem hogy a me­zőnyben minél jobban segítsem a társaimat. Ha a többiek érzik, hogy a csapatért küzdök, nem pedig az egyéni dicsőségért, meghálálják, és jobbnál jobb passzokkal tömnek az ellenfél kapuja előtt. Ráadásul csatártársammal, Orji Eberével remekül megértjük egymást, mindketten ugyanazt akarjuk: túljárni a védő eszén, és önzetlenül segíteni a másiknak.

Úgy tudom, az edzői pálya sem áll távol öntől.
Valóban, éppen a közelmúltban vettek fel Montenegróban a B-li­cences edzőképzésre.

És mivel tölti a szabadidejét?
Amikor csak tehetem, a bará­taimmal sétálok valamerre a fővárosban. Mivel korábban sosem jártam Budapesten, igyekszem felfedezni. Lenyű­göz a szépsége, és időről időre találni olyan nevezetességeket, amelyeket korábban még nem láttam.

Hajrá Foci! – NS