BL-negyeddöntő után, BL-negyeddöntő előtt kérdezte kézilabda csapatunk vezetőedzőjét a sportnapilap.

– Hogyan tovább?
– Most, hogy a BL-ből gyakorlatilag kiestünk? – kérdezett vissza Elek Gábor, a Ferencváros női kézilabdacsapatának edzője, akinek együttese múlt szombaton, a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első mérkőzésén Dabason kapott ki 31–18-ra a Győrtől. – Most már az a cél, hogy legalább az egész, nem sokkal ezelőttig szépen alakuló szezon ne menjen rá erre a meccsre. Felkészülünk a szombati visszavágóra, megpróbáljuk visszaszerezni az önbecsülésünket és tisztességgel helytállni. Aztán ott a bajnokság, amelyben be kell jutnunk a döntőbe, és ott a Magyar Kupa…

– …és végül mindenhol belefutnak a Győrbe előbb-utóbb.
– Valóban.

– Pedig volt erős két évük, amikor úgy tűnt, már nem tartanak az ETO-tól, de most mintha megint nem hittek volna benne, hogy van esélyük, és korábban is ebből nőttek ki a több mint tízgólos vereségeik.
– Az nekem is fájt, hogy megadtuk magunkat, de azt is látni kell, hogy a múlt szombati Győrtől csúcsformában, vért izzadva is kikaptunk volna hattal, és Európa legtöbb csapata ugyanígy járt volna – még sosem láttam őket ilyen tempóban kézilabdázni. A mi keretünkkel, túlnyomórészt magyar játékosokkal alighanem eddig lehet eljutni. Ha fel akarjuk venni a versenyt a legjobb formájában lévő ETO-val, ahhoz kell legalább két-három, a szűk világelitbe tartozó légiós – de hogy ez-e a mi utunk, az döntés kérdése.

– Azzal azért egyetért, hogy egy hazai tizenhárom gólos vereség talán még így sincs belekódolva a viszonyokba?
– Persze, de nem voltunk olyan állapotban, hogy szorosabbá tegyük a meccset. Elfáradtunk mostanra, az az igazság.

– Pedig a norvég erőnléti módszert vették át tavaly nyáron.
– És még csak most tanuljuk, hogy nálunk hogyan működik. Hat-hét hónapig parádés volt, de úgy látszik, egy kicsit változtatnunk kell rajta.

– És ezt ez a hatvan perc mutatta volna meg?
– Valójában már múlt hétfőn éreztem, hogy baj van, ahogy néztem a futóedzésünket. És lehet, hogy tudat alatt a csapat is érezte, hogy már nem mennek úgy a lábak, és hiába akart, hiába dolgozott mindenki, ez már nem volt elég: egy hónapja, a Nagybánya elleni sorsdöntő középdöntős meccsre még fel tudtuk szívni magunkat, most már nem. Ez is benne lehetett abban, hogy a pályán aztán elhagyott minket a hitünk, és ekkora zakó lett belőle.

– És az előző szombati tizenegy gólos bajnoki vereség?
– Annak is volt szerepe. Korábban az egész szezonban nem találkoztunk annyira masszív és jó formában lévő ellenféllel, és a Győr ott erődemonstrációt tartott. Aztán Dabason is úgy kezdett, hogy szétszedte a támadójátékunkat, és ezt fejben nem bírtuk – az első félidőben nyolc lerohanásgólt kaptunk, márpedig az nem erőnlét kérdése.

– Akkor az akarat hiányzott?
– Dehogy. Valójában szinte csak az volt meg… De amikor érzed, hogy fáradt vagy, hogy nem vagy formában, az ellenfél minden próbálkozásodat megfojtja, semmi sem sikerül, hiába igyekszel, és érzed, hogy kísérletezhetsz bármivel, nincs esélyed, akkor lassul a reakcióidőd, gyengül a koncentrációd, kimaradnak a ziccerek. És amikor ellövöd a labdát, és teszel még két lépést előre, csak aztán fordulsz meg, akkor az ellenfél máris átrobogott rajtad. A Győrnek volt tizenöt lerohanása, nekünk kettő – itt a különbség. Hiába beszéltünk arról egész héten, hogy a helyzeteinket muszáj belőnünk, és muszáj fegyelmezetten visszazárnunk, különben nincs esélyünk, ezt nem sikerült megvalósítanunk. Pedig a felállt fal elleni játékban egyébként nem voltunk sokkal rosszabbak. De mindez együtt már sok volt egy ennyire jó csapat ellen.

– Akkor ez van – nincs itt semmi látnivaló, ennyivel jobb az ETO, tolmácsolhatjuk Elek Gábor sajnálatát a szurkolóknak?
Nyilván nem. Egyrészt tényleg azt gondolom, hogy nem sok olyan szurkolótábor van, mint a miénk, amely mínusz tíznél is buzdítja és a végén megtapsolja a csapatot, és már csak miattuk is össze kell szednünk magunkat. És a felelősséget is vállalom a meccsért, hiszen én döntöttem a norvég erőnléti munka mellett, én készítem fel a csapatot, én dolgoztam ezekkel a lányokkal, és nekem is nagyon fájt ez a vereség, ahogy mindannyiunknak. A visszavágó után ki kell fújnunk magunkat, kiszellőztetni a fejünket, és a szezonból hátralévő időszakban meg kell mutatnunk, hogy van tartásunk.

Bálint Mátyás – NS