Klubunk védekező specialistáját kérdezték a világbajnoki szereplés utóhatásairól.

– Egy hét távlatából okosabb már, talált rá választ, hogy mi okozta a vesztüket, miért úszott el az olimpia?
– Nem lettem sokkal okosabb. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindenki magába néz és megvizsgálja, hogy miben hibázott. Nekem nem az lebegett a szemem előtt, hogy ez az utolsó lehetőségünk az olimpiai részvételre, sokkal jobban motivált, hogy érmet szerezhetek egy világbajnokságon. Úgy utaztam ki Dániába, hogy hittem benne, a dobogóra állhatunk. És nagyon csalódott voltam a kiesés után: amikor Németh András bejött az öltözőbe és elköszönt tőlünk, szinte fel sem fogtam, hogy ez mit jelent.

– El tudná képzelni a ferencvárosi klubedzőjét, Elek Gábort ebben a szerepkörben?
– El, simán. Biztos vagyok benne, hogy helytállna szövetségi kapitányként is. Az viszont semmiképpen sem lenne jó, ha a Ferencvárosnál végzett munkája rovására menne, hogy még egy feladatot vállal, és annyira Gábort sem ismerem még, hogy meg tudjam mondani, a kettő együtt hogyan működne.

– Várja már, hogy újra labdát foghasson, hogy edzhessen a Fradiban?
– December 28-án kezdjük el újra a munkát, már nagyon várom! Persze jobb lett volna nem kudarccal hazajönni Dániából, de nem érzem, hogy össze kellene kaparnia engem bárkinek, kész vagyok teljes erőbedobással újra játszani a Fradiban. Sokan mondták, hogy most inkább pihenjek, ne is foglalkozzam a kézilabdával, de a válogatott miatti csalódottságból szeretnék hamar kilábalni, legalább klubszinten.

NS