A jelenleg a Fradi kettőt irányító Pétert kérdezte a hivatalos oldal több témáról.
– Negyvennégy éven keresztül nem sikerült kijutnia a magyar válogatottnak az Európa-bajnokságra, pedig akár a te generációdnak is sikerülhetett volna ez. Miért éppen a mostani nemzeti tizenegy lépte át az árnyékát?
– Annak ellenére, hogy a csapat rosszul kezdte a selejtezősorozatot, több jó mérkőzése is volt a válogatottnak. Dárdai Pali érkezésével sokat javult mindenkinek a mentalitása, ez rengeteget számított. Ennek köszönhetően kemény munkát végeztek a labdarúgók, oda tudtak koncentrálni a feladataikra, profin dolgozott mindenki. Pali hasznosította a Bundesligában tapasztalt habitust, lerakta az alapokat, ezt pedig Storck továbbvitte. Emellett az olyan kiváló játékosok, mint Király Gábor vagy Gera Zoli, össze is fogták a csapatot.
– Az Eb-sorsolásnál Portugália, Ausztria és Izland együttesét húzták a mieink mellé. A portugáloknál és a „sógoroknál” is légióskodtál, így talán jobban ismered az ottani mentalitást. Mire készülhetünk?
– Azóta azért sokat változott a futball. Az osztrákok a 2008-as Eb-n rendezőként ott voltak, de előtte, saját erejükből nem sikerült ezt kiharcolniuk. Aztán a mostani sorozatban már csoportelsőként jutottak tovább. Komoly változások történtek náluk, nem lesz könnyű ellenük. A portugálok rutinos résztvevők, minden nagy eseményen ott vannak, nagyon jó erőkből állnak. Persze nálunk is evés közben jön meg az étvágy. Biztos vagyok benne, hogy jól felkészülnek a játékosaik, és mindent megtesznek, hogy továbbjussunk. Az egyik legjobb csoportharmadikként pedig erre meg is van az esélyünk.
– Második csapatunk vezetőedzőjeként közelről látod a fiatalok munkáját. Az Eb-kijutást követően nagyobb lett a motiváció bennük?
– Igen, a fiatalok láthatják – itt, a Fradiban is –, hogy milyen lehetőségeik vannak. Ráadásul mindenki előtt ott lehet Nagy Ádám példája. Tavaly még az U21-ben játszott, aztán bekerült az első csapatba, majd a válogatottba is. Most már tényleg mindenki elhiheti, hogy rengeteg munkával ki lehet jutni egy Európa-bajnokságra.
– Miért éppen Nagy Ádámnak sikerült kitörnie?
– Ádám két és fél éve került hozzánk, nagyon céltudatos játékos, aki maximálisan készül az edzésekre és a meccsekre is. És, ami nem mindegy, hogy rengeteg alázattal teszi ezt. Tavaly húzóember volt nálam az U21-ben, de előtte az NB III-ban is láttuk, hogy lehet belőle valami. Thomastól pedig meg is kapta a lehetőséget, ráadásul pont egy kupadöntőben. Emlékszem, előtte beszéltünk, és mondta is: „Peti bá, izgulok, hogy pont egy döntőben fogok először kezdeni”. Izguljon, aki berakott – mondtam erre. Egyébként is, ott lesz mögötted egy kiváló védelem, melletted pedig Gera Zoli, aki mindenben segíteni fog.
– Láttad rajta, hogy ennyire hamar felveszi a felnőttek ritmusát?
– Bíztam benne, hogy jó futballista válik belőle. Tudtuk, hogy remek játékos, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a köztudatban lesz. Amit tud, azt maximálisan megcsinálja: sokat fut, jól szerel, jó a labdakezelése. De egyelőre még el-ellökik, így felsőtestre fejlődnie kell.
– Te is hasonló poszton kezdted a pályafutásodat, aztán egyre inkább támadóbb típusú játékos lettél. Mi kell ahhoz, hogy Ádám is egyre veszélyesebb legyen támadásban?
– Mondtam is neki, hogy én ilyenkor már 10-15 gólnál jártam, de csak nevetett. Persze én is így, védekező középpályásként kezdtem. De nem elég, hogy jobbra-balra teszem a labdát, 12 kilométert futok, és mindenhol ott vagyok. Egyre többet kell majd vállalnia, levenni egy embert a középpályáról, odaérni a tizenhatosra, kapura lőni, bátrabbnak lenni. Ez a csapat meg fogja nyerni a bajnokságot, ezért lehet próbálkozni, miért ne lehetne még több önbizalommal futballoznia? A többieknek is mindig azt mondom: építsék fel a játékukat. A meccs elején jöhetnek a négy-öt méteres, aztán a tízméteres passzok, majd az 50 méteres indítások, cselek, lövések. Amikor jól megy a játék, akkor meg merek csinálni bármit. Ha ugyanis az első passzok nem sikerülnek, a magyar játékosoknak hamar elmegy a kedvük, és rossz lesz a játékuk.
– Visszatérve hozzád: már több mint öt éve vagy az edzői pályán. Miben fejlődtél, miben lettél más, mint az első években?
– Rengeteget tanultam. Az első két évben én is úgy éreztem, mintha még játékos lennék. Persze most is játékospárti vagyok, de vannak elveim, amiből nem engedek. Tudom, hogy a futballisták sem gépek, én is minden hülyeségben benne vagyok, de azzal is tisztában vagyok, hogy az edzéseken csak 100 százalékos teljesítménnyel lehet fejlődni. Rendnek, fegyelemnek és alázatnak kell lennie! Ezt meg is követelem.
– Az U21-es bajnoki cím megszerzése, illetve az, hogy most is vezetitek az NB III Nyugati csoportját, a te edzői fejlődésedet is mutatja?
– A legfontosabb, hogy az edzői stáb minden egyes tagjával becsületesen, a maximumra törekedve dolgozunk, és sok munkát teszünk bele a csapatba. Persze Thomasék is segítenek, bármit mondanak, elfogadjuk azt. Kapjuk a német anyagokat, nézzük az edzésmunkákat, figyeljük az első csapat tréningjeit. Ebbe az egészbe teszem bele a saját elképzeléseimet, illetve azokat a tapasztalatokat, amelyeket korábban, játékosként kaptam. Persze ehhez a játékosok is kellenek, hogy maximalisták legyenek. Ne csak a meccseket, de minden egyes párharcot meg akarjanak nyerni. Följebb akarjanak kerülni. Főleg itt, a Fradiban!
– Van olyan edző, akinek az életútja példaként van előtted?
– A Robson-Mourinho páros, vagy itthonról Nyilasi Tibor, Gellei Imre, Garami Józsi bácsi mind-mind nagy nevek, akikkel együtt dolgoztam, akiktől tanultam. Amit a korábbi edzésmunkájukból játékosként jónak láttam, azt próbálom átvenni. A lényeg, hogy napról napra tanuljak valamit. Minden kritikából lehet valamit meríteni.
– Játékosként szinte azonnal berobbantál. Nem voltál soha türelmetlen, hogy az edzői szakmában lépésről lépésre kell haladnod?
– Nem, fokozatosan próbálok építkezni. Nyilván vannak fiatalabb edzők, Mátyus Jani, Horváth Feri, Bekő Balázs, akik előrébb vannak, de nem sürgetem magam, csak tanulni akarok.
– Korábban mondtad, hogy bajnoki címet vársz az NB I-es csapattól. Te is játszottál néhány nagyon erős Fradiban. Az ereje alapján melyikkel hasonlítanád össze a mostanit?
– A 98-as csapatunk nekünk is nagyon erős volt. Többek között Vincze Ottóval, Jagodiccsal, Miriutával, Dragival (Dragóner Attila – a szerk.) remek együttesünk volt, nagy fájdalom, hogy csak másodikak lettünk. Igaz, minőségileg mostanában is kitűnő labdarúgók érkeztek a Fradiba. Sokszor mondják például, hogy csak akkor jöjjenek külföldiek, ha erősítést jelentenek. Nos, akik most itt vannak, azok mind ilyen labdarúgók.
– Nosztalgiával tölt el azért, ha meglátod Gera Zolit a pályán?
– Pont egyik nap beszélgettünk egymással. Mindig mondta Kellernek, hogy „mi van, nyugdíjas?” Hát, most neki mondják ezt a fiatalok (nevet). Nagyon örülök egyébként, hogy Zoli még ilyen remek formában van. A játékosaimnak is mindig őket állítom példaként – Gerát, Hajnalt, Gyömbér Gabit -, akik 30-40 perccel az edzés előtt mindig ott vannak a kondiban. Ki akarják tolni a pályafutásukat. De Leandróról is példát vehet mindenki, hogy két fronton, a klubjában és a válogatottban is helytállt.
– Mi kell ahhoz, hogy nemzetközi szinten is erős lehessen a csapat?
– Két-három helyen meg kell erősíteni az együttest, mert ami elég az NB I-ben, az nem biztos, hogy elég az európai kupákban. De ezt persze Thomasék tudják megmondani a legjobban, és biztos vagyok benne, hogy dolgoznak is már rajta.
– Végezetül: mit kívánsz a Fradinak 2016-ra?
– A játékosoknak és a Fradi-családnak szeretnék békés ünnepeket kívánni. A legfontosabb, hogy a szeretteink egészségesek legyenek. A Fradinak nyilvánvalóan a bajnoki címet kívánom, és jó lenne a Magyar Kupát is megnyerni. Na és persze, elérni a Bajnokok Ligája csoportkörét!
