Szomi a francia sajtónak nyilatkozott, többek közt a 2011-12-es szezonról is.

Tisserand csalódás, Goicoechea összességében csalódás, de a harmadik nyári igazolás, a Ferencvárostól érkezett brazil, Somalia, „svájci bicska” tele igérettel.

– A szezon kezdete óta játszott védekező középpályást, szélsőt, második csatárt, jobb- és balhátvédet. Mi az igazi posztod?

– A hatos, a védekező középpályás. De szót fogadok az edzőnek, a célom, hogy segítsem a csapatot. Semmi gond.

– Nyáron milyen posztra szerződtette a TFC?

– Talán nyolcasnak, a támadójátékom miatt. Tudok keményen védekezni és a kontrajátékhoz is meg vannak az adottságaim.

– Ez nem tipikusan brazilos.

– Valóban atípusos vagyok. Azért, mert már mindenütt játszottam. Csatárként kezdtem, aztán egyre közelebb kerültem a védelemhez, ahogy az idő telt. De attól, hogy kapus leszek, nem kell tartani. Az túl nehéz!

– Hogy kerül egy brazil Magyarországra, ha már itt tartunk?

– Jött egy lehetőség, ilyen egyszerű. Megbeszéltem az ügynökömmel, és ő azt tanácsolta éljek a lehetőséggel, mutassam meg magam Európában. Eredetileg hat hónapról volt szó, végül négy évet játszottam a Ferencvárosban. Ez volt az első Rión kívüli élményem.

– És a kiesés elleni harcot megtapasztalta már?

– Igen, a Ferencvárosnál. Bonyolult év volt, sorban jöttek a vereségek és a karom is fájt. De sikeresek voltunk a harcban.

– Miképp?

– Harcoltunk, harcoltunk, harcoltunk. Látja, ehhez tolmács sem kell.