Kézilabda csapatunk védelmének oszlopát kérdezték.

Több szempontból is különleges volt Önnek a szerdai győzelem.
Először nyertem a Győr ellen, korábban sem a Békéscsabával, sem pedig az Érddel nem sikerült győznünk. Amikor vége lett a meccsnek, az volt az első, ami eszembe jutott, hogy hűha, végre győztünk az ETO ellen!

Nehezen jött álom a szemére a siker után?
Igen, de nem azért, mert ez volt az első győztes győri meccsem. Sokáig kavarogtak a képek és a gondolatok a mérkőzésről, a párharcokról, a játékról.

Végig szorosan alakult az eredmény, a második félidő közepén ráadásul háromgólos hátrányból fordított a Győr. Mi segített kikecmeregni a hullámvölgyből?
Nem diktált olyan nagy iramot az ETO, nem vezetett annyi lerohanást, mint az első félidőben, a 45. percben mégis tartottam attól, hogy kitart-e az erőnk a végéig. Jött egy holtpont, néhányszor elszórtuk a labdát támadásban, elgondolkodtam, hogy jaj, csak el ne bukjunk a hajrában. Szerencsére az utolsó másodpercig bírtuk.

Ahogy a védelem is végig stabil lábakon állt az Ön vezérletével.
Azért az első félidő még nem volt az igazi, szünet után állt össze igazán a védelem, és Szikora Melinda ezúttal is parádézott a kapuban. De végre a támadásokból is sok erőt merítettünk. Kiválóan játszottunk támadásban, ami sokat dobott a csapat teljesítményén.

Mennyit vett ki az együttesből a szerdai rangadó a német Thüringer HC elleni szombati fontos BL-találkozó előtt?
Egy ilyen győzelem után nem úgy érzi az ember a fáradtságot, mint általában. Inkább erőt ad az ehhez hasonló siker, mindenkire doppingként hat. Pluszmotivációt jelent az újabb mérkőzés előtt.

NS