Roli szerint furcsa belegondolni, hogy Fradi-mezben még veretlen az NBI-ben.

Varga Roland

Nehezen indult az idény, hiszen az első 10 fordulóban nem találtam a kapuba. Zavart, hogy támadóként nem jött össze a góllövés, még akkor is, ha elsősorban az előkészítés a feladatom. Mégis nyomasztott a gólhiány, de szerencsére azóta megtört a jég.

Kétségtelen hogy hamarabb is eldönthettük volna a hétvégi meccset, voltak lehetőségeink, nekem is akadt helyzetem Diósgyőrben, ám sajnos kimaradt. A lényeg, hogy végig kézben tartottuk a mérkőzést, szerintem akkor sem lett volna gond, ha nincs a diósgyőriek kiállítása.

A piros lapot megelőzően sem volt benne a játékban, hogy gólt lő a DVTK. A meccs előtt több helyről hallottuk, hogy a Diósgyőr most elkaphat bennünket, hiszen hazai pályán fogadnak bennünket, csaknem tízezren kint lesznek a stadionban, de ezúttal sem győztek. Jó hangulatú mérkőzés volt, olykor lüktetett a játék is, soha rosszabb 90 percet.

Szóba került a meccs előtt az öltözőben a tavalyi kudarc, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Rég volt, elmúlt… Most egészen másra koncentrálunk, mégpedig arra, hogy ha lehet, vereség nélkül nyerjük meg a bajnokságot. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban én még nem is voltam a Fradi játékosa.

Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen remek rajtom lesz a Ferencvárosnál. Télen érkeztem az Üllői útra, egyre jobb a csapat, furcsa belegondolni, hogy amióta itt vagyok, egyszer sem szenvedtünk vereséget az NBI-ben.

Eltelt jó néhány forduló, lőttem öt gólt, de ne is beszéljünk többet a számokról, hiszen nem szeretem a statisztikát. Mondhatnám, hogy a következő három meccsemen ismét minimum két gólt szeretnék lőni, de én inkább arra figyelek, hogy jól futballozzak, menjen a játék, a gólok majd jönnek maguktól. Tudom, több van bennem a mostaninál.

NS