Szakértés a hétvégi mérkőzésről.

Bognár György

Az ’56-os forradalom évfordulóján nem illene feltartott kézzel csatába menni, a diósgyőriek mégis megtették, s bár a Ferencváros egyértelműen erősebb csapat, mégsem hasonlítanám össze a szovjet tankok tűzerejével. Már a kezdés után rossz volt nézni azt a kishitű hozzáállást, amellyel a hazaiak érvényesülni próbáltak. A 4-1-4-1-es felállási formával semmi gond nem lenne, ha a játék nem a saját térfélre korlátozódna, a tizenhatos és a félpálya köríve közötti, mélységében 20-28 méteres területre. Szerencsétlen Novothny Soma úgy vergődött a zöld-fehér védők között, mint a partra vetett hal – noha őt még így is szívesebben nézem bármelyik külföldi vetélytársánál. A fiatal középcsatár hazahozatala jó ötletnek bizonyult, azonban Manjrekar James átigazolása már méretes szakmai hibának számít nálam, ugyanis kikerült az együttesből Egerszegi Tamás, aki a futball minden elemében jobb, mint a kanadai. Az elhibázott diósgyőri futballfilozófia legnagyobb vesztese ezúttal is a közönség: a Ferencváros elleni meccsre kíváncsi 8165 néző többsége egész biztos, hogy hazai drukker volt, s ők lesznek azok, akik kedvüket vesztik a látottak miatt. Azt pedig csak remélni lehet, hogy nem ezrekben lesz mérhető azok száma, akik a távolmaradásukkal mondanak ítéletet.

NS