Volt játékosunk a felvidéki Új Szónak nyilatkozott, szóba került a Fradi és az átigazolása is természetesen.

Mennyi ideig vacillált azon, hogy elhagyja-e a Fradit?

Nagyon sokat, hiszen én nem azért hagytam ott a Ferencvárost, mert rosszul éreztem volna ott magam, vagy mert egy rossz klub lenne. Az volt az ok, hogy BL-t szeretnék nyerni, és hát én sem leszek már fiatalabb, így úgy láttam, hogy erre reálisan két-három évem van. A Ferencváros is nagyon szépen épül, de úgy érzem, pont ez a két-három év kell ahhoz, hogy ilyen topcsapattá váljon, mint a Győr. Nagyon remélem, ez így is lesz, de most úgy láttam, a Győrrel reálisabb az esélyem arra, hogy minimum a Final Fourba bejussak, és közel kerüljek egy BL-trófeához.

A Nemzeti Sport hasábjain jelent meg egy nagyon szép, őszinte írása arról, miért is döntött az átigazolás mellett. Az úgy ért véget: „De előtte még nyerünk valamit a Fradival.” Ez meg is történt, a Ferencváros a bajnoki döntőben legyőzte a Győrt.

Ez a lelkiismeretemnek nagy megnyugvást adott, mivel bajnokként a Ferencváros egyenes ágon bejutott a BL-csoportkörbe. Ennek nagyon örültem. Fájó szívvel hagytam ott őket, de a mai napig nagyon sokat beszélek a régi csapattársaimmal, a klubvezetőkkel, a szívem egy része ott maradt, a többit áthoztam ide. Szurkolok a Fradinak is, és ahogy elnéztem a BL-sorsolást, szerintem van rá esély, hogy ők is ott legyenek a Final Fourban Budapesten.

Mik a fő különbségek, amiket nehéz megszoknia?

A Ferencvárosban teljesen mást védekeztünk, nem váltottunk, egy az egyben vittük el az embert. Itt Győrben nagyon sokat kell mozogni és beszélni is védekezés közben, átadni az embereket, ezt kell megszoknom. Támadásban pedig nagyon sok keresztmozgás, befutás van, erre épül az egész. A Fradiban volt három-négy fix figuránk, tudtuk, hogy mi fog következni, mi lesz a vége, itt viszont, ahogy jönnek a keresztlabdák, mindenki a saját egyéniségét bele tudja rakni. Sokkal gyorsabban történik minden, de ez jó is, mert ebből is rengeteget tudok tanulni.

Egy nyilatkozatban úgy fogalmazott az átigazolásával kapcsolatban, itt az ideje, hogy kicsit kilépjen a komfortzónájából.

Azt értettem ez alatt, hogy a Ferencvárosban – nagyképűség nélkül – az egyik vezér voltam. Nagyon sok dolog épült rám és Zizire (Szucsánszki Zita – a szerk. megj.) is. Győrben kicsit a háttérben lehetek, nem kell minden felelősséget, nyomást nekem elviselnem, ez megoszlik, hiszen négy-öt világklasszis játékosunk van. A Fradiban 60 percet játszottam, akár magyar bajnoki volt, akár BL- vagy KEK-meccs. Itt ahhoz kell majd hozzászoknom, hogy ugyanaz a feladatom, de sokkal intenzívebben kell végrehajtanom, mert kevesebb időm van rá. Ez nem is probléma, mert én sem vagyok már fiatal, és itt a fizikai terheket is jól elosztják. Viszont a Fradinál sosem kellett arra gondolnom, hogy leülök a padra, és ez azért nagy változás lesz.

A Győrrel nagyon jól kezdték a szezont, megnyerték a Szuperkupát a Fradi ellen.

Tipikus első meccs volt, a felkészülés után mindkét csapat sok hibával játszott. Az a lényeg, hogy az első akadályt sikerrel vettük, ez egy kis önbizalmat adhat a csapatnak, egyből egy trófeával kezdtük a szezont. Ki fogjuk elemezni, mik voltak a hibák, és erre tudunk építkezni.

Ellágyult egy kicsit, hogy egykori csapata ellen játszik?

Nem, hát azért öngólt nem akartam dobni! A melegítésnél kicsit furcsa volt, öt évig együtt melegítettünk, néztem is, jó mezt húztam fel? Ez persze csak vicc, nem leszek Máltai Szeretetszolgálat a Fradi ellen. Remélem, mindig nyerni fogunk ellenük, de nagyon szurkolok, hogy a Final Fourban találkozzunk velük.

A teljes interjú az Új szó weboldalán olvasható el, ide kattintva.