Somalia az NBI.hu-nak nyilatkozott hosszabban.

– Szemlátomást nagyon kiegyensúlyozott vagy. Ezt a csapat szereplése teszi?
– Biztosan az is. Jól megy a játék nekem és a csapatnak is, remekül érzem magamat.

– Régóta itt vagy, így nálad jobban aligha tudja bárki is belülről átélve, hogy merre fejlődik a Ferencváros. Sokkal jobb csapatban játszol, mint amilyenbe jöttél négy éve?
– Igen. Folyamatosan egyre jobbak vagyunk, és most ott tartunk, hogy a dobogón állunk, karnyújtásnyira kerültünk a második helyhez, a kupákban is jók az esélyeink. Nagyon oda kell figyelnünk, mert egy kisiklás is végzetes lehet, eltávolíthat minket a céljainktól. Mindig csak feljebb szabad lépni, és ha az idén nem érnénk utol a Videotont, akkor a következő bajnokságban nem játszhatunk másért, mint a bajnoki cím.

– Mi, magyarok nem vagyunk túl jó véleménnyel a bajnokságunkról. Te mit gondolsz?
– Ha egy külföldi azzal jön ide, hogy könnyű dolga lesz a magyar bajnokságban, akkor nagyot téved. Ha nem vagy jó formában, nem tudsz játszani itt sem. A brazil bajnokságban bizonyos szempontból könnyebb futballozni, mert ott könnyedebb a játék, itt viszont divat a letámadás, nem könnyű megőrizni a labdát, és aki nem elég gyors, az nem boldogul.

– Gondolom, ezzel nem azt akarod mondani, hogy a magyar futball jobb a brazilnál…
– Nem, csak arra utalok, hogy egészen más. Otthon a technika minden felett áll, ott több az egy az egy elleni játék, ha valaki cselezhet, akkor cselez, és nem passzol. Itt ez másként van, nem is igen látom, hogy a csatárok szemtől szembe a védőkkel felvállalnák ezt a cselezős megoldást.

– Az edzéseken nem próbálod megtanítani a társaknak a brazilos cseleket?
– A szó szoros értelmében nem tanítom, de azért igyekszem bemutatni, különösen a kötényeket kedvelem, hozzátartoznak a szórakoztató játékhoz. Persze ez nem lehet öncélú, nem a kötény vagy az esernyő számít, én is mindig úgy csinálom, hogy ezzel a támadás előbbre haladjon.

– Meccsen is megkockáztatod azt, amit az edzésen?
– Ha elől vagy a szélen játszom, akkor könnyebben, ám mostanában védekező középpályásként már nem, mert ott az túl kockázatos lenne. Ha eladom a labdát, és az ellenfél abból gólt szerez, a csapat látja a kárát, és ezt nem szabad felvállalni. Ráadásul volt olyan meccs, amikor két csel még bejött, a harmadikra viszont érkezett egy olyan védő, aki kíméletlenül lépett oda.

– Nagyon kemények a magyar védők?
– Nagyon. Vigyázni kell, nehogy komoly sérülést szenvedjek, és a durva belépőket a játékvezetők gyakran még csak le sem fújják.

– Hogyan ízlik az új posztod?
– Minden rendben van vele. Boldog vagyok, hogy az edzőm több poszton is számíthat rám, és bármilyen feladattal bíz meg, igyekszem a legjobb tudásom szerint megoldani.

– Hogyan sikerült négy év alatt beilleszkedned Budapesten?
– Pompásan. A város gyönyörű és izgalmas, a lányok szépek, van sok brazil ismerősöm is, akikkel gyakran összejövünk, szóval kiválóan érzem magamat.

– Meddig szól ide a szerződésed?
– Nem tudom, erről a menedzseremet kellene megkérdezned.

– Szíved szerint meddig maradnál itt?
– Boldog vagyok, hogy itt lehetek Budapesten, a Ferencvárosnál. Dolgozom, és mindent megteszek azért, hogy a Fradi minél jobb és eredményes legyen. A jövőt pedig senki sem ismeri…

NBI.hu