A kapufát eltaláló csákvári játékos értékelése a tegnapi meccsről.
Wild Tamás
A felezővonal közelében sikerült megelőznöm Nagy Danit és nagy lendülettel rávezettem a hátráló Fradi-védőkre a labdát. Bár tőlem jobbra és balra is érkeztek társak, futtában ők is arra buzdítottak, hogy vállaljam el a lövést. Jó húsz méterről rátűztem, de Dibusz ujjheggyel még beleért, így a kapufán csattant. Nem is ez bánt igazán, hanem hogy a kipattanóra egyedül érkező Gajdos Zsolt helyett éppen a fekvő, tehetetlen kapushoz került a labda.
Nem hiszem, hogy lehorgasztott fejjel kellene közlekednünk. Már azzal is sporttörténelmet írtunk, hogy bejutottunk a negyeddöntőbe, a Ferencváros otthonában nem csak nekünk, de idehaza egyetlen csapatnak sem lehetnek vérmes reményei. Örök élmény marad valamennyiünk számára, hogy a Fradival tétmeccset vívhattunk, hogy ilyen csodálatos stadionban pályára léphettünk. Külön köszönet jár Gera Zoliéknak, hogy egyetlen pillanatig sem érzékeltették velünk, hogy kiscsapat vagyunk, s megadták az ellenfélnek járó tiszteletet.
