Holman Dávidot kérdezték.
– Néhány héttel ezelőtt újabb három évvel hosszabbította meg a Ferencvárosnál az eredetileg kétezer-tizenöt nyarán lejáró szerződését. Milyen érvek szóltak emellett?
– A Ferencváros vezetőségétől kapott bizalom volt az elsődleges, ami miatt aláírtam a hosszabbítást. Nagyon pozitívan álltak a kérdéshez, az elmúlt nehéz időszakomhoz és a jövőmhöz is.
– A saját szemszögéből nem éppen ideálisan alakultak az elmúlt hónapok. Bár az őszi szezon végén a Ligakupában visszatérhetett a pályára, az Újpest elleni párharcot megelőzően viszont jelentős időszakot kellett kihagynia különféle okok miatt. Kimondhatjuk, hogy abszolút túltette magát a fel-felbukkanó sérüléseken? Mi adott erőt az említett nehéz periódusban?
– Úgy gondolom, igen. Hihetetlen nehéz időszakon vagyok túl. Talán kijelenthetem, hogy az életem egyik legnehezebb féléve volt, amit lelkileg átéltem. Az erőt a családom és a barátnőm adta, akik az elmúlt időszakban egy percre sem hagytak egyedül, és nem hagyták, hogy lelkileg összetörjek.
– A már említett Ligakupa mellett a Magyar Kupában is versenyben van csapatával, a bajnokságban pedig kis túlzással még bármi előfordulhat. Saját véleménye szerint mire lehetnek képesek a Fradival a tavaszi idényben?
– Úgy gondolom, mindenre van lehetőség, ráadásul tavasszal erősödni is fogunk, és úgy érzem, egy nagyon kemény, jó alapozással sokra vagyunk hivatottak.
– Aktuálisan mi a legnagyobb, a labdarúgással összefüggésbe hozható álma?
– Mindig is nagy álmodozó voltam, mint a legtöbb gyerek vagy velem egykorú. De mivel idősödöm, és a hihetetlenül hullámzó karrieremet tekintetbe veszem, az álmaim korlátozódtak. A realitás talaján maradva egyetlen cél lebeg a szemem előtt: az, hogy visszakerüljek a Ferencváros kezdőcsapatába. Tudom, hogy hihetetlenül nehéz dolgom lesz, de megteszek minden tőlem telhetőt.
– Személy szerint milyen célokat dédelget a közelgő újesztendővel kapcsolatban?
– A célom a jövőre nézve az, hogy olyan kemény alapozást csináljak, mint talán még soha. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy száztíz százalékra felhozzam az erőnlétemet, és ha Thomas Doll megadja a lehetőséget, bizonyítsam, hogy van helyem a kezdőcsapatban.
– Információink szerint mezek, edzéseszközök, illetve cipők megvásárlásával is támogatta az érsekvadkerti utánpótlást. Mikor vetődött fel önben ezen nemes gesztus gondolata?
– Igen, ez így van. Tudom, hogy honnan jöttem és ezt soha nem fogom elfelejteni. Anno játszottam azokban a szakadt mezekben, amik akkorák voltak rám, hogy a bokámig leértek. Persze, azóta már sokat változott az érsekvadkerti helyzet is, köszönhetően az Agroméra Zrt-nek. Én is próbálom a vadkerti fiatalokat segíteni, amivel csak tudom, és amikor látom a csillogást és a boldogságot a gyerekek szemében, az számomra felbecsülhetetlen.
– Az elmúlt napokban került sor az év legnemesebb ünnepére. Miképpen kell elképzelni a karácsonyt a Holman-családnál?
– A karácsony a családunkban a legfontosabb ünnep. Huszonnegyedikén hagyományszerűen összeül a szűk család és egyszerű, hús nélküli ételeket fogyasztunk. Ebéd után ajándékozunk. Aztán a vacsora az én nagy kedvencem, nagyon szeretem a tengeri ételeket, és édesanyám remekül is készíti el őket. Olyankor rák és kagyló kerül az asztalra, majd ezt követően közösen elmegyünk az éjféli misére.
