A nemzetközi Ultras-Tifo oldalon is megjelent beszélgetést olvashatjátok.
Röviden meséljetek a csoport kezdetéről, hogy jöttetek létre, hányan alapítottátok meg?
Csoportunkat, a Green Monsterst egy pár fős baráti társaság alapította 1995-ben. Az alapítás felettébb érdekes körülményeiről egyelőre nem szeretnénk részleteket közölni, majd talán egyszer egy könyv keretében. A brigád életkora jelenleg 18 és 40 év között mozog. Megtalálható köreinkben a közgazdásztól kezdve, a segédmunkáson át, az egyetemi hallgatóig mindenféle ember. Minket nem egy lakótelep, vagy egy közös társadalmi réteg tart össze, hanem kizárólag klubunk, a Ferencváros – ez hosszú távú működésünk záloga. A létszám és az életkor mellett sok minden változott a kezdetektől, ezt hosszú lenne részletezni.
A politikai nézetek mennyire voltak és vannak hatással a csoporton belül?
Csoport szinten nem veszünk rész aktívan a politikai életben, de természetesen nemzeti és jobboldali érzelműek vagyunk mindannyian, csak úgy, mint a Ferencváros egész tábora. Amennyiben ezzel a nézettel szakítanánk, úgy a Ferencváros teljes történelmét köpnénk le. Emlékezhetünk az 56-os forradalomra is, melynek aktív résztvevői voltak a ferencvárosi szurkolók és harcoltak a kommunista elnyomás ellen.
Kik csatlakozhatnak a csoporthoz és a csoport mentalitása milyennek tekinthető?
Viszonylag zárt csoport vagyunk, a hozzánk való csatlakozás nálunk nem egy adott esemény, hanem egy hosszabb folyamat. Alapvetően senkivel nem vagyunk elutasítóak, de számos követelménynek meg kell felelni: hosszabb ideig kell velünk mozogni, bizonyítani kell minden téren. Elengedhetetlen, hogy minden tagunknak életformája legyen a Ferencváros mellett a napi szintű sportolás. Mentalitásunkat tekintve ultracsoport vagyunk, ezáltal mindig igyekeztünk minden szinten kiállni a Ferencvárosért és önmagunkért is. Emellett hazánkban elterjedt egy torz lelátói elmélet, miszerint az ultra szurkol, a huligán verekedik, amellyel mi egyáltalán nem tudunk azonosulni, jókat nevetünk ezen. Ezek után mégis hova helyeznénk el magunkat? Távol a többségtől. Egy biztos, Magyarország legnépszerűbb és legsikeresebb csapatának első számú szurkolócsoportja vagyunk, ehhez tartjuk magunkat és igyekszünk minden téren (koreográfia, balhé) az élen maradni.
A többi ferencvárosi csoport között és köztetek milyen a viszony a véleményetek szerint?
Minden ferencvárosi csoporttal normális a viszonyunk, a tábor egészét érintő fontos ügyekben pedig napi szinten együttműködünk.
Mely csoporttal, esetleg csoportokkal volt baráti viszonyotok és melyikkel tartjátok a kapcsolatot?
Magyarországon egyedül a Zalaegerszeg szurkolóival pozitív a viszonyunk. A legtöbb csapattal egyáltalán nem foglalkozunk, az ellenség jelzőre igazándiból pedig csak az Újpest méltó, de szurkolói szempontból kiemelkedőek a Diósgyőr, a Kispest, a Videoton és a Debrecen elleni mérkőzések is. Külföldről a Rapid Wien táborával jó a viszonyunk, ezen belül a Tornados nevű csoportjával baráti kapcsolatot ápolunk. Meg kell még említenünk a Baltyk Gdynia szurkolóit, akikkel ugyan a távolság miatt ritkán van alkalmunk találkozni, de szintén baráti a viszony. Mint magyarok, természetesen ezen felül minden lengyelre barátként tekintünk.
A mai napig benne vagytok a lelátói életben. Szerintetek a mai mozgalom erősebb, vagy ami a 90-es években volt?
A rendőrség felkészültebb, ez megnyirbálta, bár okosabbá tette a szurkolókat. Egyébként összességében elmondható, hogy országos szinten nagyon átalakult a mozgalom, de úgy érezzük, hogy a Ferencváros tábora nem adott alá.
Bár rengeteg balhé volt már a ferencvárosi szurkolók körül, de ti mégis ,melyiket emelnétek ki és miért éppen azt?
Mivel az elmúlt 19 év alatt több generáció is megfordult nálunk, erre nincs egyértelmű válasz, mindenkinek más a legemlékezetesebb. Kiemelhetnénk, amikor a Millwall szurkolóit támadtuk meg Budapesten, vagy éppen azt, amikor ők jöttek ellenünk egészen Skóciáig. Beszélhetnénk a Hajduk Split elleni botrányról, vagy éppen a Dinamo Kijev elleni ustawkáról. Hosszú lenne mindent felsorolni és igazságtalan lenne bármelyiket kiemelni.
Régen fél Európa rettegett a ferencvárosi hooligánoktól és most sem ismeretlen a nevetek. Manapság viszont nincs annyi összetűzés a stadionban, inkább a lebeszélt boxokra (ustawkára) invitáljátok az ellenfeleket. Legutóbbi „hazai” Újpest elleni derbin láttuk ezt a kiírást: „Riválisaink: ustawka valaki??” – ezek szerint, inkább ki szeretnétek vinni ezt az utcára, és a stadionban a családokat látni?
A régi idők teljesen más korban, más körülmények között zajlottak, más emberekkel, akikre büszkék vagyunk, mert hírhedté tették táborunkat, ami fenntartásának felelőssége most a miénk. Nyilván senki nem akar fölöslegesen rendőrségi ügyet, az őszi a hazai derbi után például több száz embert körözött a rendőrség a stadionban történtek miatt. A családok kijövetele véleményünk szerint nem a balhékon múlik, hanem a foci minőségén. A B-Közép, amelyet a ferencvárosi szurkolók 1928-ban alapítottak, a világ egyik legrégebbi szurkolótábora, még ha eddig nem is volt olyan jól reklámozva, mint például az 1950-ben alapított horvát Torcida. A B-Közép történelmében sok csoport és sok balhé volt, de a családok mindig kijöttek. A fent említett kiírás arra vonatkozott, hogy nem igazán, vagy csak ritkán vállalják ezt a jellegű csatát a riválisaink. Az Újpest elleni 50 vs 50 például még mindig csak álom, pedig ha rajtunk múlna, az az 50 lehetne 150 is. Ezért keresünk mostanában külföldi ellenfeleket, mert ha a hazai környezetben megragadunk, nagyon el fog mellettünk húzni a nemzetközi mezőny.
Budapestet mennyire uraljátok vagy éppen az országban mennyire találtok ellenfeleket?
Magyarországon azért még mindig a budapesti csapatok a legszámottevőbbek, de létszámunkból és hozzáállásunkból fakadóan a mi főszerepünkhöz nem férhet kétség. Fő riválisainktól mostanában maximum annyi telik, hogy csoporton kívüli sálasokra vadásznak, de komoly veszélyt senki nem jelent ránk.
Az Újpest elleni derbikre mennyivel kell másképp készülni, mint egy „átlagos mérkőzésekre”?
Nyilván a derbit mindig egy felfokozott várakozás illetve készülődés előzi meg, gondoljunk csak a koreográfiára, vagy az egyéb összecsapásokra. Ugyanakkor a közelmúltban ősi riválisaink hozzáállásukkal mindent megtettek, hogy ez is „egy átlag mérkőzés” legyen. Nem sikerült nekik, mert ha másra nem is kaptunk esélyt tőlük, azért a stadionba fergeteges hangulatot varázsoltunk.
Az elmúlt 3-4 évben elég sok minden változott, mind mentalitásilag mind a látványelemek, beléptetések tekintetében. A Magyar Labdarúgó Szövetség mennyivel nehezíti meg a ti munkátokat, illetve az új jogszabályok?
A szövetség szurkolóellenes, próbálja minden módon nehezíteni a szurkolók életét, de még nem tudtak minket eltüntetni. Véleményünk szerint teljesen téves úton járnak, mi viszont járjuk a saját utunkat. Menni, tenni szeretünk.
