Attilio beszámolóját olvashatjátok az eseményről.
A Székely autonómia törekvést jó ideje figyelemmel követjük. Talán emlékeznek néhányan, hogy már korábban is foglalkoztunk ezzel a témával a lelátón kiírás formájában (még az EEE előtti időszakban), illetve most se kezdődhet el úgy mérkőzés, hogy ne legyen kint a székely zászló a kerítésen. Tavasszal a Székely szabadság napja legnagyobb sajnálatunkra egybe esett az Albert stadion búcsú meccsével (az igen emlékezetes derbyvel), így az akkor még kimaradt, de páran már akkor beszéltük, hogy legközelebb ott a helyünk. Így, amikor hallottunk a Székelyek nagy meneteléséről, egy percig sem volt kérdéses, hogy ott leszünk.
A társaság magját 5 fő adta. Így egy kocsival vágtunk neki az útnak. Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál álltunk meg először, majd pedig Székelyudvarhelyen, ezt leszámítva igyekeztünk mielőbb a szállásunkra érni.
Rezidenciánk a hétvégén Tusnádfürdőn volt. Maga a település Erdély és Székelyföld egyik legszebb részén fekszik, ráadásul közel a menet helyszínéhez, és még a szállást is ismertük, mert korábban már jártunk itt, így evidensnek tűnt a választás.
A törzshelyünk egy Székely fogadó nevű hely lett, amit úgy gondolom, hogy nem kell különösebben magyarázni. Reggelit, vacsorát mindig itt ejtettünk meg. Első esténk a csíki söröknek meg az áfonya pálinkának köszönhetően igen emelkedettre sikerült, nem felejtve persze, hogy másnap azért időben kelünk.
A történelmi nap. Mind úgy gondoltuk, hogy egy történelmi eseményre érkeztünk. Nagyon bíztunk/bízunk benne, és hisszük, hogy ezzel a mostani megmozdulással megállíthatatlanná válik a székelyek területi autonómiájának ügye, és nem az a kérdés, hogy lesz-e, csak az, hogy mikor lesz. Egy gyors reggeli után indultunk a rétyi kereszteződéshez. Az út során rengeteg autót láttunk, melyből székely zászlók lógtak ki, illetve jó pár busszal is találkoztunk, amik a helyszínre igyekeztek. Így már ekkor lehetett sejteni, bizony nincs ok az aggodalomra, sikeres lesz a megmozdulás.
A rétyi pihenőnél „székely zászlóerdő” fogadott minket, illetve számtalan olyan nemzet zászlaját feszítették ki a szervezők, akik hozzájuk hasonlóan még harcolnak az őket megillető jogokért. Legnagyobb örömünkre pont ezt a gyülekező pontot választotta Böjte atya is, így előbb az ő beszédét hallgathattuk, majd a vele érkezett 96 éves Antal atya (Erdély legidősebb papja) szavait figyeltük. Itt találkoztunk további fradista társakkal, illetve még egy kispest szurkolóval is. Ezt követően az összegyűlt tömeg két irányba indult el.
Leírnám, hogy hogyan kell elképzelni a menetet, mert lehet sokaknak nem volt egyértelmű. Nem 53km-es szakaszt sétáltak le az emberek. Volt 14 gyülekezési pont a Brassót Bákóval összekötő főúton. Kökös és Berec között. A gyülekezési pontokról két irányba indultak meg a résztvevők. Akik utolsónak maradtak, ők valójában el se mozdultak onnan, hisz összefüggő ember oszlopot kellett kialakítani, így a gyülekezési pontokon is kellett maradnia embereknek. Ezáltal mikor már kevesen voltak, előre szóltak, hogy álljanak meg. Ez így egy hullámként ment végig, mindenki szólt az előtte haladónak, hogy álljon meg. Ennek köszönhetően egy idő után kialakult az adott menetoszlop.
A jó szervezésnek köszönhetően (és természetesen a székelyek aktív részvételének) ezek a menetoszlopok összeértek, és így kialakult egy 53 km hosszú ember tömeg. Ez a végén gyakorlatilag úgy nézett ki, mint egy félpályás útlezárás. A létszámról megoszlanak az információk. Legközelebb a 120-150 ezer fő körüli becslések lehetnek. A román hatóságok adatát annyira szánalmasnak találom, hogy felejtsük is el.
Mikor összeértek a menetoszlopok, akkor rádión keresztül elhangzott a kiáltvány, majd pedig a magyar és a székely himnusz. Ezzel az esemény lényegében véget ért, és mindenki visszasétált a gyülekezési pontjára. Rengetegen köszönték meg nekünk, hogy eljöttünk, és kiálltunk mellettük. Nagyon hálásak voltak az ottaniak, és nem csak a menet alatt, hanem az egész hétvégén, bárkivel is beszélgettünk. Természetesen nem egyszer hallhattunk azt is, hogy Hajrá Fradi!
Mi erre csak annyit tudtunk válaszul mondani, hogy legközelebb is ott leszünk, és reméljük, mielőbb elérik a székelyek az őket megillető jogokat. Területi autonómiát Székelyföldnek!
Attilio
A beszámoló forrása az EEE honlap.
Fotó: EEE
Fotó: EEE
