A mai napon az egész ország az 1956-os forradalomra emlékezik. Az októberi események nem csak hazánk, hanem szeretett klubunk, az FTC történelmében is kiemelt helyen szerepel.
Az 1940-es évek végén labdarúgó-csapatunk irigylésre méltó összetételben szerepelt, azonban a hatalom mindezt nem hagyta igazán kiteljesedni, mivel klasszisaink sorának kellett felsőbb utasításra más klubhoz igazolnia. Ha ez még nem lett volna elég, a zsarnokok elvették egyesületünk színeit és nevét – előbb ÉDOSZ, majd Budapesti Kinizsi néven szerepelt, piros fehérben…
A több sebből vérző, de lelkiekben annál erősebb csapat a középmezőnyben küzdött az életben maradásért, amikor már érezhetően más „szelek” kezdtek el fújdogálni. Eljött az a bizonyos október 23-ai nap, amikor a magyar nép úgy döntött, hogy nem viseli el tovább elnyomó diktatúra szorítását, és ledobja magáról a láncokat.
Mindez a Ferencvárosi Torna Club számára is történelmi jelentőséggel bírt.
A huszonharmadikai felkelést követően, november elsején, a délutáni órákban az FTC újjáalakult, visszakapta nevét és színeit. A diadalmas napokban a ferencvárosi drukkerek önfeledten ünnepeltek: újra a világba lehetett kiabálni, hogy hajrá Fradi!
A forradalmat a világ néma figyelme közepette a szovjet bosszú vérfürdőbe fojtotta. Sokan, túl sokan vesztek oda, de haláluk nem volt értelmetlen, hiszen bátorságuk, hazaszeretetük, önfeláldozásuk évtizedek óta példa minden magyar ember számára. Hősök voltak, akik vérüket adták a szabadságért, és akiknek köszönhetően a lázas napok után a Ferencváros megtarthatta nevét, színeit.
Miközben az ország tovább nyögte a vészes időszak ütéseit, klubunk december 17-én újra FTC néven lépett pályára.
Hogy milyen súlyos felvenni a zöld-fehér, ferencvárosi címerrel ellátott mezt, a harcokban elhunyt hősök emléke is bizonyítja.
Tisztelet 1956 hőseinek!
