Clubunk hivatalos honlapjának főszerkesztője beszélt élményeiről és munkájáról.

– Mint magánember, hogy kerültél a Fradi közelébe?

– Ahogyan, azt sokan elmondhatják magukról, édesapám kapcsán. Még emlékszem, hogy a Newcastle meccs az első olyan emlék, ami a Fradival kapcsolatos. Emlékszem rá, egy picit haragudtam is rá – kezd mosolyogva az emlékek felkutatásába – , amiért a meccset nézte és nem velem játszott. De aztán már én is leültem és vele néztem.

– Hogyan jutottál el újságíróként idáig? Mekkora utat jártál be ahhoz, hogy főszerkesztő lehess itt?

– Mondhatjuk, hogy elég nagyot. Annak idején én is focistának indultam, aztán jött hirtelen hat bokaszalag-szakadás. Akkor úgy éreztem, váltani kell, az érettségi után pedig úgy éreztem, dolgoznom kell. Mindenféleképpen tenni akartam valami hasznosat. Két lehetőség közül választhattam: Vagy fizikai munkát végzek, vagy pedig írok, mivel valami oknál fogva gyerekkorom óta írok, ez végigkísérte eddigi életemet. Röviden összefoglalva, felkerültem Budapestre és elkezdtem egy újságíró iskolát. Ami nem elégítette ki a vágyaimat, mindenképpen dolgozni szerettem volna, így rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat. Egyetlen helyről kaptam választ, ez pedig az nb1.hu volt. Imre Mátyás† karolt fel –újságíró, aki dolgozott a Nemzeti Sportnál, az UEFA-nál, volt a válogatott sajtófőnöke illetve ő álmodta meg az nb1.hu-t –, akinek rengeteg köszönhetek. Külsősként kezdtem és három év múlva főszerkesztő lehettem – nem kis teljesítmény /a szerk./ – amely feladattal még több munka szakadt a nyakamba. Nagyjából két éve, amikor még élt „Matyi”, úgy döntöttünk kilépünk ebből a szerkesztőségből és ebben az időben jött a Fradi megkeresése. Mint Fradi szurkoló először komolyan sem vettem, annyira hihetetlennek tűnt az egész, de szerencsére sikerült megállapodnunk mindenben, és azóta itt tevékenykedhetem.

Futballista nem, viszont remek újságíró lett belőle. Jelenleg a Ferencváros szurkolói csapatánál rúgja a bőrt

– Hogy jött a Fradi Média ötlete? Külföldi példából indultatok? Mivel itthon ritka, hogy egy sportcsapat mögé ilyen szintű szerkesztőségi munka álljon.

– Azt elmondhatjuk, hogy az FTC vezetőségének igényessége miatt jöhetett mindez létre. Maga a vezetőség álmodta meg, hogy kell egy kommunikációs csapat, amely magába foglalja a weblapot, a „Zöld és Fehér” magazint és minden, ami körülveszi a Fradit. Én személy szerint, nem vagyok itt az elejétől fogva. Amikor a klub visszaszerezte a marketingjogokat, akkor indíthattunk egy saját weblapot és én azóta lehetek itt. Tehát ha egyszerűen akarom megfogalmazni, a vezetőség igényessége miatt folyhat most itt ilyen szintű munka. Örülök, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikre nem csak kollégaként, hanem barátként is tekinthetek.

– Kicsit elmerülve a fociban. Mi a véleményed a mostani csapatról? Az elmúlt pár találkozó nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Látod azt az utat, ahol a csapat ismét elindulhat?

– Ezeket a meccseket már várta mindenki, mivel az első hat fordulóban letudtuk a nagy rangadókat, így most az Újpest meccs után elkezdhettük volna gyűjtögetni a pontokat. Nem akarom természetesen erre fogni, de nem tudom mi lett volna, ha nem történik Akeemmal ez a súlyos tragédia. Nyilván nem csak ez a gond, de azért van köze hozzá. A játékosok profik, Ricardo profi és bízom benne, hogy el tudunk indulni felfelé.

– Ha már szóba került Adams, a Fradi család ebben a helyzetben ismét megmutatta, hogy ha kell, össze tud tartozni elég komoly szinten.

– Igen, írtam erről már a magazinban és lesz is ebből még anyag. Egyszerűen, ha ilyen helyzetben lehet fogalmazni így, csodálatos az összetartás. Nagymamáktól kezdve, üzletembereken át, tényleg mindenki segített.

Tovább nem is akartam folytatni ezt a témát, hiszen minden Fradihoz kötődő embernek nehéz erről beszélni. Főleg, aki személyesen is ismeri a játékost /a szerk./

– Ricardo Moniz. Róla mit tudsz elmondani? Magán ember és edzői tulajdonságokat is ideértve.

– Ő egy igazi profi. Nagyon jól együtt tudunk dolgozni, mindig a rendelkezésünkre áll és mindig készen áll a közös munkára. Napközben előfordul, hogy összefutunk és beszélünk pár szót. Pont a napokban forgattunk az utánpótlásról, és másnap leültem a központban és ő is akkor érkezett meg. Váltottunk pár szót és elmondta, hogy mennyire fantasztikusak a kis srácok. Illetve szó volt arról, hogy semmi különös nem volt ebben az edzésben, ezeket a dolgokat a holland kluboknál minden egyes nap megcsinálják az ilyen korú játékosok, ugyanilyen intenzitással. Elhiszem neki azt, hogy ha ez nálunk is meghonosul, akkor ugrásszerűen fejlődni fog a magyar utánpótlás, ezen keresztül pedig a focink is.

– Ezeket a srácokat ti mennyire követitek nyomon a szerkesztőségen belül? Látsz olyan nagy tehetséget, aki nagy világraszóló karriert futhat be?

– Minden utánpótlás csapat eredményéről beszámolunk az oldalon. Én imádom a gyerekeket, nekem is van egy lányom. És, mint minden családban, a Fradinál sincs másként, hogy a gyerekek a legfontosabbak, így egyértelmű szerintem, hogy ezeknek a srácoknak nagy figyelmet szenteljünk. Nagyon boldog lennék, ha kapnánk egy új Huszti Szabit vagy Gera Zolit. Most az új pályák építésével, talán visszatér az a kor, amely még a mi korosztályunkra volt inkább jellemző. Azaz, hogy szinte az utcán focizik majd mindenki, de fejlettebb és jobb környezetben, mint akkor. Nem szeretnék én magyar Beckhamet vagy Gerrardot. Vagyis, persze szeretnék, de először megelégednék az előbb említett két magyar játékos szintjével is, hiszen amögött is hatalmas sportolói teljesítmény áll.

– Például a lányod is, a Fradi egyik nagy reménysége lehet? Foci vagy kézilabda esetleg?

– Vicces, mert, ahogy labda kerül elé, egyből belerúg. De még nem igazán tudja eldönteni, hogy balett táncos legyen vagy futballista. De én a kézilabdának is nagyon örülnék, hiszen a Fradin belül is egy külön világ ez a szakosztály. Nyugalom van náluk és félelmetes, hogy hétről-hétre mit tesznek le az asztalra. Ezt jó így közelről látni és nagyon örülök, hogy ismerhetem őket. Egyébként a lányomnak nagyon tetszik a sportág, élvezte, amikor kilátogattunk egy kézilabda meccsre.

– Egy elkerülhetetlen kérdés, mit szólsz a válogatott VB selejtezős szerepléséhez? Illetve Szalai Ádám már-már klasszikus kifakadásához.

– Nekem az nb1.hu-nál lehetőségem volt nyomon követni a válogatottat. Érdekes, hiszen régen erősebbnek éreztem a keretet a mostaninál, de nem jöttek annyira az eredmények. Nyilván ez a harmadik hely nem kudarc, csak a román illetve a holland vereséget nehezen tudja megemészteni az ember. Nem tudom, meddig lehet még hitünk, kíváncsi vagyok, mikor fogy el a remény. Szalaival kapcsolatban nem szeretnék sok mindent mondani. Soha nem szerettem a nagy szavakat, de a saját példámat is meg lehet itt említeni. A szüleim mindent megadtak, amire szükségünk volt, de nem voltunk tehetősek. Kapcsolat nélkül kerültem fel Budapestre és ezen keresztül a Fradihoz. És, ha már szóba hoztam Huszti Szabolcsot, ő mondta, hogy a munkának mindig megvan az eredménye. Nekem annyi mondanivalóm lenne, ezzel kapcsolatban, hogy mindenki tegye bele a munkáját a dologba, az utánpótlásedzőkön kezdve a gyerekeken át a szülőkig. És ha megvan ez a munka, akkor nincs szükség ilyen nyilatkozatokra, ebben biztos vagyok.

Munka,munka és munka. Czégány Pál mottója a sikerhez.

– Mondhatni, szokásos befejező kérdésem. Mit ajánlasz nekünk, a sportpresszo.com oldalon dolgozóknak. Hogy induljunk el, és mi a módja annak, hogy tudjuk növelni az olvasottságot?

– Örülök ennek a kérdésnek, mivel én az előző munkámban évekig foglalkoztam az online újságírással. Legfontosabb a saját tartalom, a saját információ illetve a saját hírek. De ezek kialakulásához persze idő kell és rengeteg munka. Fontos, hogy ott legyetek eseményeken, hiszen fontos a személyes kapcsolattartás. Ehhez tudom ajánlani, a sajtótájékoztatókat vagy például válogatott összetartásokat. Így minél többször látnak titeket, annál jobban megrögzül az oldal neve is az emberekben.

forrás: Gozsovics Dávid/sportpresszo.com