Csapatunk vezetőedzője nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.
– Meglepte, hogy a magyar futballisták az év edzőjének választották?
– Egyértelműen. Belőlük táplálkozom, az energiát belőlük nyerem, ha ők, a játék művészei, akiket én trénerként próbálok a magam módszereivel támogatni, találnak jónak, az a legnagyobb bók.
– Akkor kap egyet tőlünk is. Illetve megkérdezetteinktől, akiket Ricardo Moniz egyenességével, őszinteségével nyert meg. Mindig ilyen volt?
– Igyekeztem ilyennek lenni. Az életben ugyanis csak egy esélyed van. Ha azt eljátszod, vége. De nem nehéz őszintének maradni, ha imádod a futballt. Akikre a jövőben nem számítunk, például Martin Klein, Juha Hakola, Stanley Aborah is könnyebben elfogadták a döntésünket, mert szemtől szembe közöltem velük, jó játékosoknak tartom őket, de ha mi bajnokok akarunk lenni, extra kvalitású futballistákra van szükség.
– Négyre-ötre, az egykori fradisták szerint.
– Csakhogy annyira biztosan nem lesz pénzünk.
– Akkor miért a bajnoki címet tűzik ki célul?
– Miért, mi mást lehetne a Ferencvárosnak? Nem mondtam, hogy biztosan bajnokok leszünk, de megpróbálunk aranyérmet szerezni. A mi szerény eszközeinkből próbáljuk a maximumot kihozni. Nincs annyink, mint a Videotonnak, annyi se, mint a Győrnek, de van ambíciónk, megfelelő munkamorálunk és egyfajta filozófiánk, amitől nem tágítunk, és azért azt sem árt ismételten az eszünkbe vésni, hogy a futballpályán pénzeszsák gólt még nem lőtt.
– Vass Ádám éppenséggel fölöslegessé vált Kolozsváron…
– Ő Magyarországon a legjobbja posztjának?
– Az egyik legjobb.
– Az nekem kevés. Megvannak a játékosaim, akikkel végigküzdöttem a szezont, ahhoz, hogy őket félreállítsam, a legjobb kell.
– És mit tart egy klasszis legfőbb ismertetőjegyének?
– Hogy helyzetet teremt, amit aztán képes gólra váltani. Ez a legfontosabb. Nálunk csupán Böde Dani volt erre képes.
(az interjú második részét a nap folyamán olvashatjátok.)
