Idézzük fel vízilabda csapatunk utolsó igazán nagy sikerét, a mindeddig utolsó – nyomokban botrányt is tartalmazó – bajnoki címet. A döntő mérkőzés összefoglalója lentebb tekinthető meg.

Bár a pólós szakosztályunk a második legeredményesebb – a már megszűnt Dózsa után – csapat a magyar bajnokságban 21 aranyéremmel, a hazai színtéren nem sok babér termett számunkra az elmúlt évtizedekben. Egy-egy kiugró eredmény itthon és a nemzetközi kupákban is akadt, de nem mi voltunk A csapat, amelyhez viszonyítja magát mindenki.

Az 1999/2000-es szezon: fiatal csapatunkat kissé már beskatulyázták, „örök tehetségnek”, talán nem is alaptalanul, hiszen a nemzeti bajnokságban igen hullámzó teljesítményt nyújtott az elmúlt években, nem sikerült igazán nagyot alkotni. A ’96/’97-es szezonban sikerült elhódítani a Magyar Kupát, a következő két alkalommal is döntőt játszottunk, ám előbb a Vasas, majd a Honvéd ütött el minket az elsőségtől. A bajnokságban pedig nem sikerült megtörni a Gerendás György által irányított BVSC uralmát, két bronz és egy ezüst jutott. A KEK-ben azonban sikerült a szebb arcunkat mutatni: 1998-ban egy emlékezetes párharcban győztük le Godova Gábor edzősködése alatt az Olympiakos Pireuszt.

És aztán jött Vad Lajos, az akkor 35 esztendős szakember, aki még a vízben volt, mikor legutóbb bajnoki címet nyert az FTC vízilabdában 1990-ben. Sokan féltették, mint később kiderült, alaptalanul, megtalálta a közös hangot a kerettel és ez meghozta a régen várt eredményt. Amire egyébként nem biztos, hogy sokan fogadtak volna, érdemes felidézni egy tippet a korabeli Nemzeti Sportból, amely arra vonatkozott, hogyan is néz majd ki a dobogó: a Vasas szakosztályvezetője, Méhes Jenő szerint a Vasas – mily meglepő… -, a Honvéd és a BVSC alkotja majd az első hármat, csak a sorrend kérdéses. Erre kontrázott rá másnap Wiesner Tamás: „Május végén Méhes Jenő orra alá dugom a Nemzeti Sportot!”.

Mi tagadás, volt alapja annak, hogy nem mi voltunk a favoritok, több meghatározó játékos távozott a keretből: a két legnagyobb név Steinmetz Barna (légiósnak állt Nápolyban) és Fodor Rajmund (szintén Olaszországba igazolt), mellettük a Honvéd is tőlünk erősített, Pelle Balázs és Péter Imre tette át székhelyét a Kőér utcába. Wiesner azt is megjósolta, hogy a BVSC-vel fogunk döntőzni, nem sokkal később pedig bejelentették az új névadó szponzort, a Thomas Jeans-t. A bajnokság kezdete előtt látszott, hogy munka azért lesz bőven, a Schiller-kupán csak a BEAC-ot tudtuk legyőzni, mellette két döntetlen (Vasas, Honvéd) és egy vereség (BVSC) volt a mérlegünk. Egy gálameccs is szerepelt a fekészülési programban, az FTC centenáriumi ünnepség keretein belül rendezték meg a Ferencváros – Világválogatott találkozót a Komjádi-uszodában 2500 néző előtt, a kapuban a legendás Sostarral felálló sztárok nyertek 13-9-re.

Elindult a bajnokság: a Szentes otthonában nyertünk. Az első rangadó a harmadik fordulóban volt esedékes, Kósz-parádéval – a kapus így kommentálta: „Éreztem, hogy jól fog menni.” – simán vertük a Honvédot 9-2-re a Népligetben, és hibátlanul vezettük a tabellát a BVSC-vel holtversenyben. Következett a KSI elleni meccs, nem hibáztunk, Székely Bulcsú a 200. mérkőzésén szerepelt az OBI-ben, majd jöhetett a lila-fehérek elleni rangadó, a Komjádiban. Öt góllal vertük a Dózsát, ahol a tőlünk Újpestre távozó edzőt, Godova Gábort kérdezte egy szurkoló a mérkőzés után: „Na, megérte elmenni?”, válasz nem érkezett. Újabb kötelező győzelmek: BEAC, Eger, majd csúcsrangadó. A BVSC fogadott minket a Szőnyi úton, 0-2-ről fordítottunk, a végeredmény 5-4 ide! Nyolc győzelem után jött az első vereség, a Vasas állított meg minket, már a meccs előtt sejteni lehetett, hogy megszakad a nagy sorozat, ugyanis Wiesner Tamás így nyilatkozott a mérkőzés előtt: „Ünnepi hangulatban vannak a fiúk.” (dátum: december 21.). Az őszi végeredmény az OBI-ben: 1. BVSC 16p, 2. FTC 16p, 3. Vasas 14p. A gólarány a vasutasoknak kedvezett még ekkor, ám az egymás elleni eredmény nekünk, ez utóbbi volt fontosabb, ha már a rájátszásra is gondolt az ember.

A folytatás előtt a Magyar Kupában történt egy s más, amelyek „megágyaztak” a bajnoki döntő mellékzöngéinek. Az MK-elődöntőben találkoztunk a BVSC-vel, ahogy mondani szokták, zajlottak az események, csak címszavakban a szereplők: Dala Tamás (akit Hesz kiütött), Gerendás György (akit Hesz megrángatott), Tóth Frank (akinek Hesz állítólag az anyját szidta, amikor az számon kérte rajta Dala arcának tönkretételét).

És akkor az OBI, otthon fogadtuk a Szentest, lesimáztuk őket, amiről emlékezetes marad a meccs, hogy ekkor mutatkozott be Hosnyánszky Norbert a felnőttek között csapatunkban. Döntés született Hesz Máté ügyében, hat meccset kapott, természetesen fellebbezést nyújtott be. Érdemes felidézni Dala Tamás vallomását – ezzel is árnyalva egy kicsit a pólósokról kialakult nagyon pozitív képet:

Dala Tamás
Megfogta a cerkámat, azt pedig minden férfiember tudja, akinek működőképes szerszáma van, hogy ez mennyire fájdalmas. Én mégsem ütöttem vissza, mert nem kockáztathattam meg, hogy esetleg végleg kiállítsanak. Nehéz volt megállni, de sikerült, inkább megkérdeztem tőle, kell-e még golyó, mert adok, de úgy látszik, nem kért belőle. Olyannyira, hogy ezután úgy csapott oda, ahogy az nem szokás. Azaz nem szemtől szembe, hanem oldalról. Így egy tizenöt éves gyerek is kiüthetné a világ legjobbját, minthogy nem lehet védekezni.

A kötelező győzelmek a továbbiakban is megvoltak (BEAC, Vasas…), ám hibák is becsúsztak, amivel a BVSC élni tudott és kétpontos előnnyel nyerte meg az alapszakaszt. Következhetett a rájátszás, ellenfelünk a Honvéd volt az elődöntőben, mindkét fél 2-2 pontot vitt magával a párharcba, amely során az jutott a döntőbe, aki előbb elérte a nyolc pontot. Igazán kiélezett párharc volt, a Honvéd nyerte az első két mérkőzést, így 6-2-re elhúzott, ám ekkor elkezdett dobogni az a bizonyos Fradi-szív… Egy győzelem, majd még egy (vendégségben 8-7-re, hosszabbítás után!) és már 6-6 volt az állás, a Honvéd pedig óvott. Hiába, jöhetett az elődöntő utolsó találkozója, amit a Népligetben rendeztek, a szövetség költségén kettőzött ellenőri felügyelet mellett. 6-3-ra nyertünk.

Következhetett a bajnoki döntő, mivel a versenykiírás szerint nem lehetett csapatunkat arra kötelezni, hogy ne a Népligetben rendezzük a hazai mérkőzéseinket, így nem is mozdultunk ki a „szaunából”, pedig korábban arról volt szó, hogy a Margitszigeten fogadjuk majd a BVSC-t. Utólag kiderült, hogy jól döntöttünk. Vad Lajos így várta a párharcot: „Jó felkészülés volt számunkra a Honvéd elleni elődöntő-sorozat, lendületben vagyunk, a játékosok elhitték, hogy lehet nyerni.”.

Az első meccsen sima vasutas győzelem a Szőnyi úton, 11-4 oda.

Vad Lajos
A helyzeteket be kell lőni! Enélkül nincs esélyünk a győzelemre. Többször mondtam, hogy törékeny a csapatom, amit most meg is törtek, méghozzá rendesen. Ám nem adjuk fel, úgy érezzük, hogy az már kezd tendencia lenni, hogy az első meccsek rosszul sikerülnek. A Honvéd ellen már talpra álltunk. Miért ne sikerülne még egyszer?

Hesz Máté
Most is rosszul indult. Sebaj, legalább ismét megmutathatjuk, mire képes a Ferencváros, honnan képes felállni. Biztos vagyok abban, hogy nem dől el a bajnoki cím sorsa három találkozón.

A második felvonás sokkal szorosabb mérkőzés volt, és sikerült egyenlítenünk, 6-5-re nyertünk a Népligetben, Székely Bulcsú nyolc másodperccel a vége előtt megúszásból szerezte meg a győztes találatot. A csapattal volt már ekkor Kiss Csaba is, aki nagyon komoly kézsérülése ellenére vízbe ugrott – az első meccset emiatt hagyta ki – és gólt is szerzett. Ezen a találkozón sérült meg súlyosan a BVSC-s Ibolya Tamás, talán még ma sem tudni, hogy pontosan mi történt a medencében… Sérülése miatt – „Kiharaptak a hátamból, szétszakították a herémet, kiverték a szemem!” – a versenybírói bizottság vizsgálatot indított. Gerendásék Hesz Mátét látták felelősnek, az FTC orvosa szerint pedig a szuszpenzor okozta a sérülést, amely nem úgy nézett ki, mintha tépték volna.

Vad Lajos
Férfias küzdelem zajlott a vízben, amelyből mi kerültünk ki győztesen. Nagy előnyünk birtokában kissé a csapat is elaludt, de leginkább nem ezért éreztem úgy, hogy furcsaság zajlik a medencében. Kiss Csaba játékához én ragaszkodtam, többen nem értették, hogy miért. Azt hiszem, ez a meccs engem és őt is igazolta. Megemlíteném még Székelyt, aki most is nyerő ember volt.

Kiss Csaba
Az ejtésemről? Láttam, hogy felkínálja a lehetőséget Szécsi, az idő is sürgetett, úgyhogy megpróbáltam. Úgy éreztem, nincs veszítenivalóm. Nem lett rosszabb a kezem, mint előtte volt, ezért szinte biztos, hogy játszom majd a Szőnyi úton is. A bajnoki döntőt ugyanis nem tudom, nem akarom kihagyni! Abban biztos vagyok, hogy a 11-4-es mérkőzés nem ismétlődik meg, sokkal szorosabb találkozót várok.

Székely Bulcsú
A csapatnak mindig is az tett jót, ha buzdítja a közönség, belehajszolja a győzelembe. Ezúttal is így történt. Jól játszottunk, megérdemelten győztünk, a Szőnyi útra is ezért megyünk. Egyébként mindig is ilyen lehetőségekre várok, mint a végén adódott, amikor gyorsan meg tudtam úszni. Két okból sem hagyhattam ki a ziccert: az egyik, hogy ezzel győzött a csapat, a másik, hogy a születésnapomon nem hibázhattam. Ma vagyok ugyanis huszonnégy éves.

A „közjáték” meghozta a nézők kedvét, 2500 néző előtt rendezték a harmadik mérkőzést a Szőnyi úton, amely szoros volt ugyan, de végig mi vezettünk, az utolsó negyedben már két góllal is, abból egy megmaradt a végére. A játékvezetők 27 kiállítást fújtak be a meccsen, az eredmény 9-8 lett ide. Hesz Máté nem volt a csapattal, mivel játékjogát felfüggesztették.

Vad Lajos
Nem játszottunk igazán jól, nem volt magas színvonalú a mérkőzés. Azért nyertünk, mert hideg fejjel tudtunk játszani. Magam is meglepődtem, hogy a fiatal csapatom mennyire rutinosan játszik. Borzasztóan örülünk, megpróbáljuk a Népligetben megnyerni a bajnokságot, ám úgy érzem, az esélyek továbbra is közel azonosak.

Jöhetett a negyedik – mint utólag kiderült egyben az utolsó is – mérkőzés, ismét a Népligetben, telt ház előtt. Hesz Máté visszakapta játékengedélyét, a bizottság ennek ellenére folytatta a nyomozást, nem sokáig, mert a szövetség tehetetlenségük miatt felfüggesztette őket. Gerendás György elfogadta, hogy nem ülhet le a kispadra a meccsen.

A BVSC elleni bajnoki döntő utolsó, hirtelen halállal végződő mérkőzésének összefoglalója, nyilatkozatokkal – Gerendás György, Gyarmati Dezső, Hesz Máté, Kósz Zoltán, Simon-Balla István, Vad Lajos:

Ferencváros 11-10 BVSC

Torgyán József
Fantasztikus csatában sikerült megszerezni a bajnoki címet, de például a negyedek elején a ráúszásoknál azt vettem észre, hogy hiányzik egy igazán gyors játékos a csapatunkból. Mindenképpen erősíteni fogunk, hogy a Bajnokok Ligájában is helytálljunk.

Névsor: Balogh, Dodog, Haufe, Hesz, Kardos, Kiss, Kósz, Matajsz, Nyéki, Steinmetz, Székely, Takács, Tiba, Vogel
Vezetőedző: Vad Lajos
Szakosztályvezető: Wiesner Tamás

A bajnokság végeredménye: 1. Ferencváros, 2. BVSC, 3. Honvéd

Az akkori és mai csapat közötti kapocs Nyéki Balázs, aki a bajnokcsapatban az ifjúságot, míg ma a rutint képviseli. Vogel Zsolt fiai ma már bemutatkoztak a felnőtt csapatban, Soma a kapuban, míg Simon a mezőnyben, tehetségesek, az utánpótlás válogatottakban is meghatározó játékosok, szép jövő előtt állnak. A BVSC akkori vezetőedzője, Gerendás György immáron csapatunk szakmai igazgatója, akit a tragikusan fiatalon elhunyt Ambrus Tamás hozott vissza a Fradihoz, Tamás ekkor szintén a BVSC szakmai stábját erősítette, később érkezett a Ferencvároshoz, és a szakosztály talán legsötétebb időszakában tartott ki és rakta le a mostani, egyre fejlődő gárda alapjait.

Köszönet a korabeli újságcikkekért a Katacának, valamint a felvételért Tobak Csabának!