A Fradi-nevelésű korábbi Twente kapus szerint az Üllői út hangulatából is erőt meríthet ma este a csapat.
A Ferencvárosban nevelkedett, a Vasassal veretlenül lett magyar bajnok, az Ajax helyett becsületből a Twentét választotta – a 84 éves Kenderesi István belgiumi otthonából idézte fel kalandos pályafutását, és elmondta, szerinte hogyan juthat tovább csütörtök este a Fradi holland riválisa ellen.
Nem kellett autóba ülnie vagy villamosra szállnia, ha edzésre indult. A Haller utcában lakott, gyalog járt futballozni a Ferencvároshoz. Nem csak a távolság és a lehetőségek miatt volt más akkoriban a futballvilág: a régi Üllői úti stadion mögött füves és salakos pálya várta a fiatalokat, egy-egy ifjúsági rangadón pedig annyian szorongtak a pálya szélén, amennyien manapság néhány élvonalbeli mérkőzésre sem mennek ki. A 84 esztendős egykori kapus, Kenderesi István nemcsak a múltra emlékezik szívesen (alább persze megelevenedik kalandos élettörténete), milyen volt anno a Vasas, majd később a Twente játékosaként a gólvonal elé állni, hanem a jelen labdarúgását is figyelemmel kíséri – nem véletlen, hogy először a Ferencváros – Twente Európa Liga selejtező csütörtökön 20.30-kor kezdődő visszavágójáról adott a maga szemszögéből helyzetképet, s beszélt arról, hogy a múlt heti, enschedei 2–1-es győzelem után hogyan juthat tovább a magyar csapat a párharcból. „Harminc–hetven lehetett a labdabirtoklás aránya, de a Ferencváros jól védekezett és szerencséje is volt – elemezte az első meccset Kenderesi István. – Nagyon jó kupamérkőzést láttunk. A Fradinak három-négy nagy helyzete akadt, ami azt mutatja, ilyen kevés labdabirtoklással is lehet mérkőzést nyerni.”
A továbbjutást ugyanakkor korántsem tekinti lefutottnak az egykori remek kapus, és szerinte a Twente Budapesten is megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést, a Ferencvárosnak pedig meg kell találnia az egyensúlyt a fegyelmezett védekezés és a bátor támadójáték között. „Óva inteném a Fradit, hogy azt gondolja, már továbbjutott. A Twente jó csapat, idegenben is képes irányítani a játékot. Nehéz lesz, de a Ferencváros meg tudja csinálni. Egyvalamit nem szabad megtenni: teljesen beállni védekezni. Bátran kell futballozni, jó védekezésből gyors ellentámadásokat vezetni. Ugyanakkor ész nélkül sem szabad letámadni a hollandokat, mert azt könnyen kijátsszák.”
S akkor a múlt… A régi futballidők remek kapusának volt és van kötődése a Ferencvároshoz, még akkor is, ha pályafutása a Vasashoz kötötte. „Verebes Józseffel futballoztam együtt a serdülőcsapatban, a régi stadion mögött volt egy füves és egy salakos pálya. Arra is emlékszem, hogy egy Fradi – Vasas ifjúsági meccsen ötezren állták körbe a korlátot. Más világ volt… Tizenhét éves koromig voltam a Fradi kapusa, végigjártam az utánpótlás csapatokat, onnan kerültem be az ifjúsági válogatottba is.”
A Fradi felnőtt csapatában nem mutatkozott be, az ifjúsági válogatottság azonban megnyitotta előtte az utat. Tizennyolc évesen már élvonalbeli mérkőzésen védett a Csepelben, később a Szállítók kapusa lett, s ott talált rá a Vasas. Az átigazolásának története nem volt mindennapi… „Mészöly Kálmán a barátom volt, viccből mondtam neki, kérdezze már meg a Vasasnál, nem kell-e egy jó kapus… A Fáy utcából eljöttek megnézni, két-három meccsen láttak, jól ment a védés, az egyik mérkőzés után pedig megvártak. A parkolóban állt egy kék Fiat 125-ös, az ablak teljesen be volt párásodva, a volán mögött Bundzsák Dezső ült, az akkori szakosztályvezető. Alig huppantam be mellé, máris nekem szegezte a kérdést, lenne-e kedvem túrázni a Vasas első csapatával, és igent mondtam. Iránban, Irakban és Szudánban játszottunk, én pedig mindhárom országban védtem.”
Kenderesi István tehát szinte egyik napról a másikra került a magyar futball veretlen bajnokcsapatába. Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Farkas János és a korszak további klasszisai vették körül. „Úgy éreztem magam, mintha mesébe csöppentem volna, mert egyszer csak ott voltam a Vasas nagy játékosai között. Az a meghívás, az a párás ablakú Fiat teljesen megváltoztatta az életemet.”
A történet azonban nemcsak bajnoki címet, hanem különös kísértéseket is tartogatott. A Vasassal amerikai túrán jártak, amikor egyik este a szállodában megjelent egy férfi, letett az asztalra egy táskát, amelyben százezer dollár volt. „Azt mondta, nincs más teendőm, csak menjek vele ki a szállodából, és holnapután már játszhatok is valamelyik amerikai együttesben. Akkoriban abból a pénzből három házat lehetett venni San Franciscóban. Amerikában még csak ismerkedtek az európai futballal. Stadionjuk sem nagyon volt, baseballarénát alakítottak át focipályává, ott játszottunk a Vasassal a Fulham ellen.”
A korábbi kapus akkor még nem, de két évvel később elhagyta Magyarországot. A Rapid Wien elleni bécsi mérkőzés után nem tért haza. Abban az időszakban ezt főbenjáró bűnként kezelték, a külföldön maradó, disszidáló játékosokat eltiltották, és Kenderesi Istvánnak is egy évet kellett várnia, mielőtt újra tétmérkőzésen védhetett. „Az Ajax is szerződtetni akart, de addigra már megígértem a Twentének, hogy oda megyek, és nem akartam megszegni a szavamat.”
A Twente melletti érv volt az is, hogy a klubban már futballozott egy magyar játékos, Nagy Antal. „Nagyon jó csapatba kerültem, hat-hét holland válogatott játékosunk is volt, köztük a Van de Kerkhof fivérek, Willy és René. Az Ajax és a Feyenoord volt akkoriban a két nagyágyú, de mindig ott voltunk a negyedik hely környékén.”
A kapus három évig tartozott az enschedei klubhoz. A Twente az 1970–1971-es Vásárvárosok Kupájában a negyeddöntőig jutott, a Juventus állította meg. Az egykori játékos szerint a holland klub erejét már akkoriban sem csak a játékosok tudása adta, hanem az a gazdasági és szakmai józanság is, ami hosszú időre meghatározta a működését. „A klubot úgy építették fel, hogy sohasem költöttek el többet, mint amennyi bevételük volt. Emiatt a keret minőségileg és anyagilag is rendben volt, és ezért tudtak ilyen sokáig magas szinten maradni. Mindig jó edzőik voltak, jó játékosaik és lelkes, hangos közönségük. Enschedében nagyon szeretik a futballt, ezt az ellenfelek is azonnal megérzik, és ezt a múlt héten a Fradi is tapasztalhatta. Ám tudom, az Üllői úton is fergeteges a hangulat, úgyhogy a visszavágón a zöld-fehérek ebből is meríthetnek erőt.”
