Hokisaink korábbi bajnoka a héten ünnepelte születésnapját, ezen alkalomból beszélgettek vele. Isten éltessen, Levi!

– Szakértőként gyakran találkozhatnak veled a szurkolók, de a sportot aktívan űzöd még?
– Néha öregfiúk edzésére lejárok, és akkor szerelést öltök, de egyébként nem annyira jellemző. Viszont nyilván a válogatott menetelését azt mindig kísérem, szakértőként is. Emellett pedig most óriási NHL-láz van, már zajlik a 2025/26-os szezon nagydöntője, és azért ott is aktív követője és résztvevője vagyok a hazai közvetítéseknek.

– Az NHL-lel ellentétben a világbajnokság az FTC-Telekom szempontjából is érdekes volt, hiszen öt játékosunk is keretben volt. Hogyan láttad a mieink teljesítményét?
– A legfontosabb, hogy a terv az teljesítve lett, ismét sikerült bennmaradni, tehát az abszolút oké. Az, hogy milyen módon tudtunk esetleg előre lépni, az talán abban látható, hogy talán több jó periódusunk volt, mint mondjuk egy évvel korábban. De azt sem szabad elfelejteni a képletből, hogy amíg mi közeledünk az elithez, az elit tagjai is jobbak lesznek folyamatosan, tehát gyorsul mindenki, tisztelet mondjuk a kivételnek. Az angol hoki erre az ellenpélda, mert ők azért elég rendesen megálltak a fejlődésben. Összegezve, a játékosok teljesítményét úgy kell vizsgálni talán, hogy mindig összehasonlítva az előzővel, hogy mennyire volt komfortosabb az érzés a jégen. Talán kívülről is látszott, hogy apró dolgokban, apró részletekben, de már tényleg nem a megilletődöttség és az ellenfelek túlzott tisztelése az, ami jellemez minket. Becsülettel próbálkozunk, tényleg tök szép gólokat is lőttünk. Úgyhogy ez egy nagyon hosszú folyamat, de tényleg az, hogy a tagságunk megmarad jövőre is, az abszolút pozitív hozadéka ennek.

– Bálizs Bence is a sebességet emelte ki a VB után visszatérve. A Fradi-játékosoknak segít a gyorsabb tempóhoz a felzárkózásban az ICEHL-szereplés?
– A nem a világelithez tartozó sebességű bajnokságban fölvenni egy világelithez tartozó sebességet nem annyire egyszerű. Ezt csak a saját példámból tudom érzékeltetni, hogy amikor Észak-Amerikából hazatérve csatlakoztam a válogatotthoz, kint lejátszva 80 meccset, azon a színvonalon és azon a sebességen, akkor úgymond egy Divizió 1-es világbajnokságon lelassult a világ. Ez csak azon múlik, hogy nap mint nap, hogyan vagy rákényszerítve arra a sebességre, ami aztán az életed részévé és így rutinná válik. Ezt nem lehet szimulálni edzésen, vagy akár egy olyan bajnokságban sem, ami nincs a világelit szintjén.

– A válogatottban szereplő Ortenszky Tamás, Hadobás Zétény és Horváth Milán játszanak majd az FTC-ben is Bálizs előtt. Ez mennyit számít?
– Jól hangzik, és ez jól hangzott a magyar válogatott életében szinte mindig. Amikor arról volt szó, hogy két csapat adta a válogatott gerincét, akkor is jó dolog volt, hogy a játékosok együtt tudtak játszani folyamatosan. Ez csak növeli a kémiát, és ez csak egy pikantériája a dolgoknak is, talán egy ilyen extra plusz. Nyilván az is számít, hogy melyik hátvédnek mennyire azonos a szerepe a klubcsapatában és a válogatottban. Változik-e bármilyen szerep, a jégidő vagy a speciális egységben betöltött szerep. Ezek kis apró részletek, amik azért fontosak.

– Második szezonját kezdi az FTC-Telekom az osztrák bázisú jégkorong bajnokságban. Egy erősebb ligában jobb helye van a Fradinak?
– Erre igazából egy egyszerű kérdést kell föltenni: Mennyien figyelik, mennyien nézik a csapatot? A nyugat-európai vagy észak-amerikai szemlélet, amit az ember nagyon könnyen és gyorsan megtanul, hogy téged az minősít, amennyien néznek, amilyen szurkolótáborod van és amennyit beszélnek rólad a sajtóban. Ez az, ami minősít. Szakmailag, hogy ezzel előrébb lép-e a magyar hoki? Attól is függ, ki mennyi jégidőt kap közülük a magasabb színvonalú ligában. Van-e értelme egy nagyobb jégidőből, az Erste Ligából elmenni egy jobb bajnokságba kevesebb jégidőért? Van itt sok pro- és kontra érv, amit nyilván az okosabbak majd megvizsgálnak, és elemzik, hogy ennek mi a kifutása. Egy év után azért nagyon nehéz bármilyen következtetést levonni. A Fehérvár csatlakozása is azért évekkel később mutatkozott meg, viszont ott nyilván az volt a különbség, hogy ott sok magyar játékos töltött be kulcsszerepet. Meg kell határozni a célokat, és igazából itt most ez a második szezon, ez egy jó lehetőség lesz arra, hogy a Fradi megmutassa, hogy egy egyébként teljesen jó és végig vállalható első szezon után, ahol végig harcban volt a rájátszásért, mit tud most. Ez egy szerencsés dolog volt, és hát a Fradi felfogását ismervén, akkor mi most a következő lépés? A rájátszás a cél, ezt várja mindenki izgatottan. Kikkel és hogyan fogják a zöld-fehérek ezt megoldani? Izgatottan várom, hogy milyen lesz a keret és majd a bajnokság.

– Amennyiben a Ferencvárostól megkeresnének, hogy a te szakértelmedet és tapasztalatodat kihasználva, gyere vissza és segítsd a jégkorong-szakosztályt valamilyen szerepben, mi lenne a válaszod?
– Nem tudom. Ez most beugratós kérdés? Erre azt tudom mondani, hogy jelen pillanatban is azt csinálom – a jégkorongban és más sportágban is – ha speciális olimpiai mozgalom, bármi olyan lehetőség adódik, vagy felkérés, ahol egyeznek a nézetek, és az én szakértelmemre, tapasztalatomra van szükség, úgy ahogy én is jónak látom, és hozzá tudok tenni a dolgokhoz, akkor persze, én nagyon szívesen tolom. Jelen pillanatban is a sportban dolgozom, csak nem napi szinten a jégkorongban, hanem nagyon sok területen. És nyilván tudom, hogy itt a Fradira akarod kihegyezni a dolgokat, de erre meg azt tudom mondani, hogy pont a minap volt egy hosszabb interjúm, ahova régi ereklyéket kellett vinni, és megtaláltam az első igazolásomat 1985-ből, benne a Ferencváros pecsétjével. Úgy írtam alá, hogy Szuper Levi. Tehát, na, most erre csak ennyit tudok mondani.

A teljes interjú: Fradi.hu