Korábbi remek szélsőnk egy szülinapi interjúban beszélt Borbélyról, saját emlékeiről és jelenlegi életéről is. Isten éltessen, Attila!

– Ha jól tudom, Pozsony egyik városrészében, Pozsonyligetfaluban él. Mivel foglalkozik?
– Így van, Pozsony óvárosi részen élek. Jelenleg készenléti buszsofőr vagyok. Ötven kilométeres körzetben dolgozom, ha valami probléma van, műszaki hiba, baleset vagy elakadás, akkor hívják a diszpécserünket, én pedig megyek, és segítek.

– Amikor ezt az interjút egyeztettük, azt kérte, 18 óra után hívjuk, mert akkor biztosan otthon van. Miként alakul egy átlagos napja?
– Hajnali fél 5-kor kezdek, és 13:30-ig tart a munkaidőm. Utána elmegyek a legkisebb fiamért az iskolába. Három fiam van: Attila alacsonyabb szinten focizik, Patrik jelenleg Budapesten, a Honvédban játszik. A legkisebb fiú 12 éves, őt egyelőre nem érdekli a foci.

– Önnek van jelenleg bármi futballal kapcsolatos munkája, feladata?
– Jelenleg Bősön vagyok edző a szlovák harmadosztályban.

– Mennyire lepte meg, hogy a szezon végén az ETO FC megtörte a Fradi hegemóniáját, és hét bajnoki győzelem után ebben az évben nem a Ferencváros lett a magyar bajnok?
– Nagyon! A Győr magyarjai sokkal jobbak voltak, mint a Fradi magyar játékosai, ez volt a kulcs. A másik ok az volt, hogy a Fradi az európai porondon is szerepelt, ezáltal jóval több mérkőzést játszott, mint a Győr, ez is hozzásegítette az ETO-t a bajnoki címhez. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a szezon során a Győrben topteljesítményt nyújtottak a magyarok.

– A bajnoki cím elveszítése után a vezetőedző, Robbie Keane távozott, helyét az ETO trénere, az önhöz hasonlóan felvidéki származású Borbély Balázs vette át. Vele közös futballmúltja is van: pályafutása végén, fél évig egy csapatban szerepelt Borbély Balázzsal. Milyen emlékei vannak róla?
– Az Artmedia Petrzalka színeiben együtt játszottunk. Valójában én akkor már a pályafutásom végén voltam, Balázs még előtte. Ott találkoztunk, akkor egy fél szezont együtt futballoztunk, azóta ismerjük egymást, jóban vagyunk.

– Milyen emlékeket őriz róla?
– Kimondott védekező középpályás volt, de erényei közé tartozott, hogy kivezette a labdát, és tudott veszélyes lenni az ellenfél kapuja előtt is. Egy nagyon jó, szerény srácnak ismertem meg, és szerintem a mai idők is bebizonyították, hogy képes elérni a céljait, hiszen edző lett, és most sikerre vezette a Győrt.

– Többen azt gondolják, hogy rizikós vállalás volt részéről a bajnokcsapat kispadját feladni a Fradiért. Ön szerint az ETO-val bajnoki címet nyert edző sikeres lehet a Ferencvárossal is?
– Szerintem, ha felkér a Fradi edzőnek, te pedig nem fogadod el vagy elgondolkozol ezen, az nagy hiba. Balázs nem gondolkodott, hanem egyből rábólintott az ajánlatra, hiszen tudja, hogy hova megy, korábban évekig a klub kötelékében dolgozott. Ha most nemet mondott volna, lehet, többé nem adódik ilyen esélye – én jól tudom, hogy a Fradiba egyszer lehet odamenni, ha elmész, nagyon nehéz visszakerülni. Mindenkinek az álma, hogy a Fradi játékosa vagy edzője legyen egyszer. Ha jön ez a lehetőség, a többség elfogadja, mert másodjára nem biztos, hogy el fog jönni. Megértem Borbély Balázs döntését. Tudom, hogy nehéz feladat vár rá, ismerem a Fradi-szurkolókat, számukra mindig csak a győzelem elfogadható. Nehéz feladat előtt áll Balázs, de bízom benne, hogy megoldja.

– Korábban elmondta, hogy rendszeresen jár Fradi-meccsekre. A Groupama Aréna mennyire idézi fel önben a régi Üllői úti stadion hangulatát?
– Más világ. Régen is gyakran volt telt ház – persze, nem ennyi emberrel, mint most –, de egész más volt a régi stadion akusztikája. A jelenlegi egy modern, csodálatos stadion, ahol minden biztosítva van a játékosok számára ahhoz, hogy száz százalékot tudjanak nyújtani. Nekem nem adatott meg, hogy a pályafutásom során a Groupama Arénában szerepeljek, de a nyitómérkőzést megelőzően mégis pályára léphettem, amikor a Fradi öregfiúk az Újpest ellen játszott. Csodálatos stadion, látható, hogy az emberek szeretnek ide járni, jó a hangulata.

– Mi az, amire a legszívesebben visszaemlékszik a régi Fradi-pályán megélt emlékei közül?
– A bajnoki címmel végződött 2000/2001-es szezonból szívesen emlékszem arra, amikor az utolsó előtti fordulóban a Vasast legyőztük 2-0-ra. A Dunaferrel küzdöttünk a bajnoki címért, még nem volt biztos a végső győzelmünk, volt hátra egy meccsünk Debrecenben. Vicces történet, mert a Vasas elleni mérkőzés utolsó perceiben, már a ráadásban szöglethez jutottunk, és engem küldtek oda, hogy végezzem el. Sétáltam a Nagyvárad tér felőli kapuhoz, ám amikor megfordultam, egyszer csak azt láttam, hogy minden csapattársam bement már az öltözőbe. A játékvezető lefújta a meccset, a szurkolók pedig befutottak, és még szerencse, hogy volt rajtam alsónadrág, mert egyébként mindent levettek rólam a drukkerek. Úgy, hogy még nem is voltunk bajnokok.

– Végül azok lettek, miután 2-0-ra nyertek Debrecenben. Nagy ünneplést csaptak a 27. bajnoki cím örömére?
– A Debrecenből Budapestig tartó hazaút csodálatos volt. Senki nem előzte meg a Fradi buszát, az összes kocsi mögöttünk haladt. Minden benzinkúton megálltunk, nem is emlékszem már, hány óra alatt értünk haza. Ez az élmény feledhetetlen.

– A második szezonja után távozott a Fraditól, Görögországba, a Panionosz csapatához igazolt, hamarosan azonban újra Magyarországra, a Győrhöz került. Miért alakult így?
– A görögországi átigazolás egy nagy melléfogás volt. Sok év eltelt már azóta, így elmondhatom, hogy a maffiához tartozott a klub, és valójában úgy fizetett, hogy hol volt fizetés, hol pedig nem, ezért fél év után haza kellett jönnöm. Akkor érkezett egy megkeresés Győrből, ahol akkoriban a Fradi legnagyobb ikonja, Zoli bácsi volt az edző, ő hívott, szerette volna, hogy hozzájuk igazoljak. A szintén korábbi Fradi-játékos, Udvarácz Milán volt akkor a kapus, ő is csábított. Odamentem, ott edzegettem, amíg vártuk, hogy megérkezzen külföldről az engedély, amiről utólag kiderült, hogy egész idő alatt a Fradinál volt.

forrás és Hatos Szabi teljes, remek interjúja, amiből kiderül, hogy mikor tért vissza majdnem a Fradihoz, mit gondol a VB-ről és a fia pályafutásáról: fradi.hu