A Fradi megvásárlásáról folytatott tárgyalásairól beszélt a belga üzletember, Louis de Vries.

Néhány évvel ezelőtt Belgiumban megjelent Louis de Vries önéletrajzi könyve „Az életem” címmel. A kötet egyik hosszú fejezete a magyar labdarúgásról, a rendszerváltás utáni zűrzavaros időszakról, valamint a Honvédról szól, amely 1993-ban „belga pénzből” lett magyar bajnok. Louis de Vries most néhány napot a magyar fővárosban töltött. Lapunknak Békeffy Gábor belga–magyar állampolgárságú menedzser segítségével sikerült megszólaltatnia őt.

Az elszalasztott üzlet: így maradt le a Fradi a belga milliókról

Békeffy Jenő, Gábor édesapja segített annak idején közelebbi kapcsolatba kerülnöm a magyar futballal. Legendás menedzser volt, Belgiumban köztiszteletben álló sportember, aki olyan futballistáknak mutatott be, mint Johan Cruijff vagy Rob Rensenbrink. Amikor 1987-ben meghalt, tulajdonképpen én vettem át a szerepét. Már én utaztam Budapestre, hogy a korszak nagy hatalmú sportvezetőivel tárgyaljak Fazekas László és Müller Sándor Royal Antwerphez szerződtetéséről, ahol akkoriban ügyvezető igazgatóként dolgoztam – kezdte De Vries.

A kilencvenes évek elején a Ferencváros több alkalommal is külföldi üzletemberek célpontja volt, és a belga üzletember is tárgyalt az Üllői úti vezetőkkel.

Néhány évvel később már befektetőként érkeztem Budapestre, azzal a céllal, hogy egy vállalkozói kör nevében megvásároljam a Ferencvárost. Bálint Lászlóval, a Fradi korábbi válogatott játékosával közös menedzserirodát működtettünk, rajta keresztül kerültem kapcsolatba a klubbal. Emlékszem, az Atrium Hyatt szállóban vettem ki szobát, és úgy gondoltam, egy-két nap alatt aláírjuk a szerződést – mesélte az üzletember.

A tárgyalások jól haladtak, és már a megegyezés is közel volt, de aztán mégis kútba esett az üzlet.

Többször tárgyaltam Furulyás Jánossal, a klub vezetőjével, és megállapodtunk abban, hogy miénk lesz az 51 százalék, a Fradié pedig a 49. Aztán csak teltek a napok, mígnem behívattak az Üllői útra. Ott ült egy nagyjából húszfős bizottság, és Nyilasi Tibor közölte velem: itt a szerződés, a Fradié 51 százalék, Önöké 49. Mondtam, hogy nem így állapodtunk meg, majd udvariasan elköszöntem tőlük, ezúttal végleg – elevenítette fel De Vries.

Filmbe illő fordulat a Ferihegyi repülőtéren

Ennyin múlott tehát, hogy az akkor anyagi gondokkal küzdő FTC ne kerüljön belga kézbe. Az élet azonban másképp alakította a történetet, és a pénz után kutató magyar futball új lehetőséget kínált Louis de Vriesnek. A történet szinte filmbe illő.

A Hyatt szállóban összepakoltam, elköszöntem Budapesttől, ám a ferihegyi repülőtéren már vártak rám: Benkő László és Kozma Mihály, a Honvéd vezetői. Azt mondták: hallottuk, hogy meghiúsult a Fradi-üzlet, a Honvéd viszont eladó. Nem csaptunk azonnal egymás tenyerébe, de amikor visszatértem Belgiumba, úgy döntöttem: megpróbáljuk sikeressé tenni ezt a másik magyar csapatot. Büszkén mondhatom, hogy sikerült – mondta az üzletember.

Louis de Vries olyan komolyan vette a budapesti szerepvállalását, hogy a családjával együtt a magyar fővárosba költözött.

A feleségemmel és a fiammal a II. kerületi Nyúl utcában béreltünk lakást, én pedig szinte minden nap Kispesten voltam. Verebes József volt az edző, de valamiért nem találtuk meg a közös hangot, és amikor kikaptunk a Fraditól, elváltak az útjaink. Ekkor hoztam Finnországból Martti Kuuselát. Emlékszem, miket írtak az újságok: hogy hoki- vagy síedzőt hoztam Kispestre. Vele aztán bajnokok lettünk, később pedig felejthetetlen kupamérkőzésen legyőztük a holland bajnok Twente csapatát – mesélt a sikerekről.

Négy Pink Floyd-koncertjegy egy talált kiskutyáért

A folytatás azonban már tipikusan magyarosra sikerült: egy bizonyos Taurus-pálya eladása körüli zűrzavar és vádaskodás hosszú időre elvette a belga üzletember kedvét a magyar futballtól.

Akkoriban robbant ki az úgynevezett Taurus-pálya körüli botrány. Engem is megvádoltak azzal, hogy saját zsebre dolgoztam, de később kiderült, hogy egészen más volt a hunyó. Akkor lett elegem. Budapest azonban így is a szívem csücske maradt. Ezért jöttünk most is ide a feleségemmel nosztalgiázni. Kimentünk Kispestre, és ellátogattunk a Nyúl utcába is, ahol éltünk. Eszünkbe jutott az a kiskutya, amelyet akkoriban az utcán találtunk. Egy ideig gondoskodtunk róla, majd odaadtuk valakinek. A feleségemnek azonban annyira hiányzott, hogy vissza kellett szereznünk. Négy magyarországi Pink Floyd-koncertjegyet adtunk érte, és Pizza – így becéztük – a haláláig velünk élt – mondta.

És hogy kerül a képbe a Pink Floyd? A belga üzletember nemcsak a futballal és a sporttal foglalkozott, hanem a zeneiparral is. A Pink Floyd mellett Joe Cocker és Tina Turner koncertmenedzsereként is dolgozott. Most pedig, közel a nyolcvanhoz, ismét futballklubot vásárolna… akár Magyarországon is.

Blikk