Középpályásunk arról is beszélt, miért hiányzott hosszú ideig.

Egy már-már elfeledett játékos, Philippe Rommens visszatérése a Ferencváros idényének egyik legkülönösebb története. A 28 éves belga középpályás 2024 nyarán érkezett a zöld-fehérekhez, Pascal Jansen vezetőedzőnél alapembernek számított, eleinte Robbie Keane-nél is megkapta a lehetőséget, majd csettintésre, csaknem egy évre eltűnt a szurkolók szeme elől – már volt, aki el is felejtette, hogy a klub játékosa. Lelátói körökben felvetődött, kegyvesztett lett a szakmai stábnál, de a mendemondának nem volt alapja, más húzódott meg a háttérben: Achilles-ín problémái miatt műtéten esett át, a visszatérése pedig elhúzódott. Most viszont kupagyőztesként és a csapat fontos játékosaként (az utóbbi öt mérkőzéséből négyen játszott, háromszor kezdett) beszél arról, hogyan élte meg a hosszú rehabilitációt, milyen volt feldolgozni a visszaeséseket. Először azonban a bajnoki versenyfutásról kérdeztük. „Furcsa helyzet ez a Fradinál, mert az utóbbi időszakban már szinte el is felejtettük, milyen az, amikor nem az első helyen állunk – mondta a Nemzeti Sportnak Philippe Rommens. – Ha az idény egészét nézem, Európában remekül teljesítettünk, az első nyolc meccsünkön veretlenek maradtunk, ami különleges bravúr. Megnyertük a Magyar Kupát, ez a klubnál mindig fontos, mert a Ferencvárosnál természetes elvárás a minél több trófea elhódítása. Az NBI-es ezüstnek ugyanakkor senki sem tudna örülni – még az sem, akinek először akasztanának a nyakába bajnoki érmet. Tagadhatatlan, a győriek nagyszerű csapattá formálódtak, de remélem, az utolsó fordulóban megelőzzük őket.”

Ehhez elengedhetetlen, hogy az ETO FC pontokat veszítsen Kisvárdán, a Ferencváros pedig legyőzze a ZTE-t, amely a nemzetközi kupaindulást érő negyedik helyre pályázik, a címvédőhöz hasonlóan győzelmi kényszerben lép pályára. „Friss emlékünk van arról, milyen jó csapat a szombati ellenfelünk. A Zalaegerszeg is futballozni szeretne, ezért csírájában kell elfojtanunk az akcióit, és meg kell nyernünk a meccset, hogy aztán azt mondhassuk, elvégeztük a feladatunkat.”

Ami azt illeti, Philippe Rommens már elég sok munkát elvégzett: hosszú időn át dolgozott azért, hogy újra futballozhasson. Talán nem meglepő, számára az idény elsősorban a saját visszatéréséről marad emlékezetes. Tavaly januárban kezdődtek az Achilles-ín problémái, amelyek hónapokon keresztül megkeserítették a mindennapjait. „Tavaly tavaszra eljutottam oda, hogy nem tudtam normálisan mozogni a futballcipőmben, nem tudtam felszabadultan játszani. Először pihentetéssel és konditermi munkával próbáltuk kezelni a helyzetet, míg végül be kellett látnom, hogy a műtét elkerülhetetlen. Az operációt követően időre volt szükségem ahhoz, hogy újra jól érezzem magam. Idén januárban voltam először kerettag tétmeccsen, s februárban futballoztam újra. A legnehezebben azt éltem meg, hogy bár már újra játszani akartam, a testem még nem állt rá készen. Ilyenkor elkezded újra terhelni magad, ismét fájdalmat érzel, majd vissza kell lépni egyet. Ezek a pillanatok igen nehezek. Fejben folyamatos harc zajlik, mert a futballista mindig játszani akar.”

A keserves időszakban sokat jelentett neki a stabil háttere Budapesten. „A barátnőm rengeteget segített, ő tartotta bennem a lelket. Fontos volt, hogy amikor hazamegyek, ne csak a futball körül forogjanak a gondolataim. A klubnál tudtam dolgozni a rehabilitáción, otthon pedig próbáltam kikapcsolni. A fizioterapeuták is sokat segítettek, és amikor volt néhány szabadnapom, általában hazamentem családlátogatóba. A hozzám közel állók támogatása segített át a nehéz időszakon.”

És immár arról beszélhet, hogy a visszatérése akár tökéletesen is alakulhat. „Már az is különleges érzés, hogy újra pályán lehetek és kupát nyertünk. Talán furcsán hangozhat, de az, hogy fájdalom nélkül játszom, nekem felér egy aranyéremmel. Őszintén szólva magam sem számítottam arra, hogy ilyen lesz a visszatérésem. Egészen jól megy a játék, újra számítanak rám a kezdő tizenegyben, ettől pedig még különlegesebb a tavasz. Ha a bajnokságot is megnyerjük, teljes lesz az öröm.”