A Dózsa korábbi játékosa szerint követendő példa lehetnénk a Megyeri úton.

Hatalmas pofonba szaladt be a napokban hazai pályán az Újpest, ráadásul az ősi rivális a Fradi adta az ötgólos taslit. Hogyan emésztette meg a látottakat?
Gondolhatja. Nem is az eredménnyel van a legnagyobb baj, sokkal inkább a játékkal. Illetve azzal, hogy nincs játék. Tizenöt évet töltöttem a pályán az NBI-ben, engedtessék meg, hogy elmondjam a véleményemet! Nem építkezünk, nincs megvalósítandó elképzelés, terv a csapatépítésben, az új játékosok megszerzésében, fogalmam sincs, mit akarnak játszani, és abban sem vagyok biztos, hogy mindenki a megfelelő poszton játszik. A miértekre nem tudok válaszolni, ahogy sajnos arra sem, hogy mennyit akar áldozni a fő támogató MOL az Újpestre. Ráadásul, nem látom azt a fajta küzdelmet, elszántságot, amellyel egy lila-fehér mezt viselő futballistának pályára kellene lépi egy Ferencváros elleni derbin. Szegény Fazekas Laci még megérte ezt a csúfságot, bár nagybetegen már aligha ezzel volt elfoglalva. Mellesleg előfordult, hogy egy derbin 7-1-re, kikaptunk, de aztán 8-3-mal vágtunk vissza, és tombolt a lelátó.

Fazekas néhány évvel ezelőtt szinte könnyek között említette, hogy megeshet az a csúfság az Újpesttel, hogy 1912 után kiesik az első osztályból. Szerencsére bennmaradt…
Az Újpest számára a bennmaradás, nem pedig valamelyik dobogós helyezés megszerzése a cél? Ennél azért ne adjuk alább! Amikor anno ’96-ban aláírtam a vezetőedzői szerződésem Újpesten, akkor az volt a kikötés, hogy két éven belül a dobogó tetejére kell állunk. Az első évet ezüsttel zártuk, a második évben négy bajnoki (két győzelem, egy-egy vereség és döntetlen) valamint három nemzetközi meccs után felállítottak, pedig még a nemzetközi porondon esélyesek voltunk a továbbjutásra. Nem hagyták befejezni a megkezdett munkát. Manapság hol van számonkérés, figyelmeztetés, vagy bármi egy ilyen teljesítmény után? A kiesés elkerülése a cél az új vezetőség első évében? Most csak szenvedünk, rossz nézni ezt a futballt. Lehet, hogy a légiósoknak fogalma sincs arról, hogy a Fradival soha nem egy sima meccset játszunk, ott ki kell tenned a szíved, a lelked. Mostanában egyre több magyar játékos kerül a csapatba, azonban sokáig nem a megfelelő játékosokat szerződtettük, nem is csoda, hogy ez a keret nem éppen dobogóra esélyes futballistákkal van tele.

Gondolja, hogy elég figyelmeztetés lesz a komolyabb változtatásokhoz például az, hogy a Debrecen elleni bajnokira nem kíséri el a csapatot a tábor?
Megemelem a kalapom a szurkolók előtt, pedig néhány egyik, másik vezető nem éppen hízelgő véleményt fogalmazott meg róluk. Igen, volt néhány vállalhatatlan megnyilvánulás a Fradi elleni meccsen, de most komolyan, ők tehetnek a gyenge produkcióról? Azok, akiknek mindenük az Újpest, akik elmennek idegenbe esőben, fagyban, forróságban, és erre ezt kapják vissza. Amikor az ember azt hallja, hogy több milliós fizetések vannak, szóval ezért illene többet letenni az asztalra.

Az elmúlt években kevés örömet szerzett a drukkereknek az Újpest. Hozzá lehet szokni a tartós mélyrepüléshez?
Hogy lehet megszokni a rosszat? Olcsó, máshová nem kellő, menesztett játékosokból próbálunk csapatot formálni? Borzasztó látni, hogy az a klub, amelyik hajdanában óriási csatákat vívott a Fradival, a Vasassal, a Honvéddal a bajnoki címért, amelyet egykor zsinórban hétszer megszereztünk, most csak szenved. Fáj kimondani, de igaz, egyetlen újpesti futballista sincs egálban képességek tekintetében a Fradival, csapatként pedig magasan fölöttünk vannak a zöld-fehérek. Nem beszélve arról, hogy felépítettek valamit, ami működik. Az Üllői úti, de a győri és a zalaegerszegi klubmodell követendő példa lehetne – kisebb, nagyobb mértékben – a Megyeri úton is, mert nagyon tudatosan építik fel a csapatot, és az adott célhoz keresik a megfelelő embereket, kikérik egykori nagyjaik tanácsát, véleményét. Nekem marad a hétvégi foci a tévében, azzal is el tudom foglalni magam.

A teljes interjú: Origo Sport