A Dózsa korábbi játékosa, Tóth András Kubatov Gábornak üzent.
Szokolai László
Talán legfájóbb emlékem az Újpest elleni rangadókról, amikor egy délelőtti meccsen 1-0 kikaptunk az Üllői úton. Természetesen kellemesebb viszont, amikor 1982-ben 5-0-ra vertük a lilákat, és az ötből három gólt én szereztem. Már csak járok a régi gólok nyomában, nem rúgom őket, de azt szeretném, ha elhoznánk a három pontot a Megyeri útról. Én mindig mindenki ellen győzelmet várok. Ez most sincs másként. A szívem mondatja mindezt, de az a helyzet, hogy nincs is más elfogadható eredmény számunkra, mint hogy újra megverjük az Újpestet. Ki kell mondani, ha döntetlent játszunk a derbin, akkor vége a dalnak, a Győr lesz a bajnok, ez nem is kérdés. Nem akarok senkit hibáztatni, ha elbukjuk a bajnoki címet, azt magunknak köszönhetjük. Ötször kaptunk ki az Üllői úton, amire nem tudok igazából ésszerű magyarázattal szolgálni ilyen kerettel, ilyen háttérrel.
Tóth András
Pályafutásomból természetesen a 8-3-as sikerünkre emlékszem szívesen, ugyanakkor a két évvel későbbi, 7-1 es vereségünket örökre törölném emlékezetemből. A napokban eszembe jutottak a nagy Fradi-várás közepette Kubatov Gábornak a szavai. A Ferencváros elnöke magabiztosan, mintegy nekünk üzenve azt mondta korábban, hogy ő és a csapata, ha a helyzet úgy hozza, kiejti az Újpestet az NBI-ből. Mi akkor épp a bennmaradásért küzdöttünk, és valóban előfordulhatott volna, hogy egy Fradi elleni vereség akár a kiesésünket jelenti. Na, most innen Újpestről üzenem Kubatov úrnak, hogy akkor mi meg azon leszünk, hogy elvegyük a Ferencváros esélyét a bajnoki címtől. Bízom benne, hogy ez sikerül. A csapat ezzel nagy örömet szerezne a szurkolóinknak, és méltóképpen tisztelegne Törőcsik András emléke előtt. Kese most lett volna 71 esztendős, és én tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor először besétált a felnőttcsapat öltözőjébe. Illedelmes, megszeppent, jóképű, hosszú hajú srác, akire néztünk csodálkozva, hogy mit keres köztünk. Azt hittük, valami iskolás, aki tanulni jött hozzánk. Nem sokkal később aztán láttuk, hogy majd mi tanulunk tőle, úgy futballozott. Törő igazi csibész volt a szó jó értelmében. Meggyőződésem, ha nincs az a súlyos autóbalesete, egészen másként alakult volna a karrierje és később a magánélete is.
